Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
MOJZER MIKLÓS: MS mester nyolcadik táblaképe
a fiatal Dürer hatására aztán később oly könnyedén ívelő, lendületes rajzmodort, illetve annak korábbi fázisát találjuk meg a « Keresztié vétel» -en, amely olyan gazdag a «Vizitáció»-n vagy a «Kálváriá»-n. A drapériák stilizált lebbenése ezúttal tán nehézkesebb, de nagyon hasonló; jellegzetes Madgolna ruhája szegélyénél, Nikodemus köpenyének alján vagy a létrán állónak sárgabélésű köpenyében. A libbenő-csavarodó kelmék hasonló kezelése látszik a többi műveken is. Ez a stilizáló, ideális értelmű festői magatartás ugyanannak a művésznek sajátossága. Maguk az alakok is erre mutatnak: Mária említett azonosságán kívül Szt. János a «Kaivaria» Jánosával, Magdolna csodálatos erejű alakja — talán nem is annyira a látható, mint az « érezhető forma» szerint — a «Vizitacio» Máriájával, míg a kendőt tartó alak ferdevágású szemével, fiziognomiájávai különös módon a «Vizitacio» Erzsébetével nyújt alkalmat az összevetésre. Ha a hasonló részleteket és az egészet hasonlítjuk össze, a legfontosabb argumentumban összegezhetjük az eredményt: a « Keresztié vétel»-en ugyanaz a költői vénájú festői zsenialitás ad formát a passió főszereplői magatartásának, mint amely a Selmecbányái oltárművet is megalkotja. Az előbbiben és az utóbbiban azonos módon válik a szavakból kép, az elhangzott beszédből ezt tolmácsoló mozdulat, az írásbeli parabolából — festői párhuzam. Ikonológiai sajátosságaiban is MS mesterre utal a « Keresztié vétel». A legutóbbi ikonográfiái dolgozatok alapján MS mester festői fogalmazását erről az oldalról is felismerhetjük. 8 Az ölelő gesztusok a toruni képen megfelelnek a Selmecbányái táblák kézfogó-mutató mozdulatainak és az előbbi esetben is olyan sokrétű értelem hordozói, mint a későbbi műben. A toruni kép is csupa szembeállítás és párhuzam, tele a művészre jellemző festői «kontrapozicioval». A halott Krisztus ruhátlan voltát a többi szereplő gazdag öltözete hangsúlyozza. Arimathiai Józsefen remek brokát köpeny van ; ezúttal azonban ezt mintás részével befelé fordítva viseli, mint aki személyét rejtve vesz részt az akcióban. Rangosabb volta miatt illeti meg a hely Krisztus fejénél, szembefordulva, míg a kissé cigányképű Nikodemus vele szemben a lábat tartja és oldalról látszik. 9 A létrán álló férfi mozdulatai, nézése az előbbiekéhez hasonlóan Krisztus felé irányul és ez az előbbire merőleges erővonal a térdelő Magdolnához visz, aki az ájult, passzív, elforduló Máriával szemben sírós elragadtatással felfelé tekintve aktívan vesz részt a cselekményben. Szt. János ezúttal is a Mester kedves tanítványa, aki a tragikus helyzetben Máriára visel gondot, kissé félrevonva őt onnan, ahol az egyik szeg és a fogó láthatók, hogy megkímélje a kegyetlen látványtól; — ismét a misztikus meditációk festette helyzet képének megfelelően. 10 Vannak azonban a « Keresztié vétel»-en szokatlanabb értelmi-festői párhuzamok is. A kereszt mögötti sziklás magaslaton feltűnően kiemelve kis nyáját legeltető pásztor tűnik fel. Ez a részlet rokon a «Jézus születése»-kép karácsonyi pásztor-idilljével, — de különös, hogy itt a pásztor és a nyáj egy « Keresztié vétel» kísérőjelenete. Kétségtelenül hasonló meggondolásból került oda, mint a « Feltámadás* Krisztusa mögé a « jeruzsálemi templom», a «Vizitacio» hátterébe a kapu vagy a «Kálváriá»-ra és a «Feltámadás»-ra a zászlók. 11 Ennek a fázós-hangulatú, lombjukvesztett fákkal és didergő pásztorral ábrázolt őszies jelenetnek Krisztusra, a Jó Pásztorra kell utalnia, aki «életét adja juhaiért», akinek küldetése «Izrael házának elveszett juhaihoz szól» (Mt. 15, 24; 10, 6; 9, 36) és aki a pásztor halálát látja a sajátjában (Zak. 13, 7 ; Mk. 14, 24). 12 A szikla fennsíkján látható kép hűvös, viharelőtti levegőjével, világosabb foltjaival érdekesen különbözik a szomszédos völgy 8 A párhuzamosságok hangsúlyozását 1. Urbac h, Zs. id. cikkében és az előbbi cikkben. 9 Hasonló parabola-rendszer a Kálvárián, Id. a 7. jegyzetben is. 111 Stechow, W. : id. cikk, 290. Pseudo-Bonaventura szerint Szt. János ev. int arimathiai Józsefnek, hogy a szegeket adja át neki, hogy Mária ne láthassa őket. 11 Ld. a 7. jegyzetben idézettet. 12 Lexikon für Theologie und Kirche. V. 1960. 384—386.
