Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lázár Jenő gyűjteménye
túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani, ebben az esetben azonban a váza formája és kivitele valószínűsíteni látszik campaniai eredetét. Egyike ez azoknak a típusoknak, amelyeket annak idején G. Patroni úttörő cikkében a campaniai bucchero-készítmények közé sorolt," s Milani szerkesztői megjegyzésében — bár utalt hasonló etruriai darabokra — kiemelte a forma ritkaságát etruszk területen. 7 A rokon formájú etruriai darabok többnyire bucchero sottile technikával készültek, testüket általában finom függőleges bordázat díszíti, s élesebb körvonalaikkal közelebb állnak a nyilvánvalóan mintákul szolgáló fémpéldányokhoz, 8 mint a budapesti kancsó, amelynek fala vastag és díszítetlen, a nyak és test közti átmenet elmosódott, a fül durva és tagolatlan rúd-formájú, és íve csaknem szögben törik meg a váll közelében. Főleg az utóbbi, a fül formája különbözteti meg az új vázát legközelebbi etruriai rokonaitól. <J Egy nem teljesen tisztázott eredetű darab természetesen nem alkalmas a forma eredetével és tipológiai fejlődésével kapcsolatos kérdések eldöntésére, 10 még kevésbé az abszolút kronológia megszilárdítására, s keletkezési idejét csak a formával kapcsolatos korábbi kutatások alapján lehet meghatározni: a VII. század végénél nem korábban, inkább a VI. század első negyedében készülhetett. A Campania etruszk meghódítására vonatkozó újabb kutatások, elsősorban a capuai és calesi nekropolis új ásatásai alapján 11 ma már kétségtelennek látszik, hogy az etruszkok megjelenését Campaniában ennél jóval korábbi időre lehet tenni, s a kereskedelmi kapcsolatok, amelyek egy helyi utánzó-műhely kialakulásához szükségesek, a budapesti váza készítésének időpontjában már eléggé fejlettek voltak a két terület közt. Hogy magában Pompejiben elképzelhető — importált vagy Campaniában készült — etruszk bucchero-lelet, azt a város etruszk alapításáról szóló antik hagyományon kívül ma már a római város fóruma közelében talált bucchero-töredékek is bizonyítják. 12 A gyűjtemény V. századi anyagában nincs kiemelkedőbb darab. A kerámiát egy sávos díszítésű gyűrű-askos képviseli, abból a keleti görög típusból, amelynek példányai tömegesen kerülnek elő a Fekete tengeri görög gyarmatvárosok anyagában (7. kép). 13 A Lázár-gyűjtemény példánya a forma későbbi változatát képviseli, s az V. század első 6 Studi e Materiali di Archeológia e Numismatica 1 (1901) 290 k., a fenti formáról 296. old., 8. tábla, 8. sz. 7 M i 1 a n i, L. A. : ibid. 296. old., 11. j. Azóta Salerno környékéről hiteles leletből került elő egy példánya a típusnak : S e s t i e r i, P. C, Not. Scavi 1949. 179. old. és 2. kép (sajnos, az ásatás nem volt tudományos jellegű, s az egyes sírok anyagának a feltárás végzőitől megadott elkülönítése nem hiteles ; így a bucchero-edényeket tartalmazó sírnak az i. e. 670 körüli időre keltezését — i. h. 182. — sem lehet további kutatások számára mérvadónak elfogadni). K A forma fém-eredetéről az etruszk kerámiában Camporeale, G., Arch. Class. 14 (1962) 61 skk. !l Vö. pl. Mon. Ant. 42 (1955) 474. old., 110. kép, 4. sz., Caere-ből ; CVA Br. Mus. fasc. 7, IV B a, 14. tábla, 19. kép, Caere-ből vagy Vulciból. Campaniában ez a változat is előfordul (vö. most Johannowsky, W., St. Etr. 33, 1965, 696 és 141. tábla, b. kép). 10 Ezekről Camporeale, G., i. h., aki a formát Itáliában is közvetlenül ciprusi eredetűnek tartja ; a budapesti váza az ő I—B. típusához tartozik ; (u. itt a datálásról is). A formáról és eredetéről vö. még A 1 b i z z a t i, C, Acme 5 (1952) 600—603. 11 L. most a régebbi kutatások kritikai összefoglalásával Alföldi, A. : Early Rome and the Latins. Ann Arbor, 1964. 182—186. és passim, továbbá a kötet függelékében (420—423) Johannowsky, W. : L'occupazione etrusca di Campania. Vö. Johannowsky, W., Klearchos 19 (1963) 62—75. Az etruszkok campaniai megjelenéséről etruszkológiai szempontból : P a 11 o 11 i n o, M. : Etruscologia. Milano, 1963 5 . passim, kül. 38 sk., 57. sk., 145. sk., 199. sk. (némileg bővített német kiadása: Die Etrusker. Frankfurt a. M. — Hamburg, 1965.) 12 M a i u r i, A. : Saggi di varia antichità. Venezia, 1954. 241 sk., a régebbi irodalommal. 13 Ltsz. 65.72. A; m.: 9,1 cm; átm.: 9,9 cm. Barnás rózsaszín agyag, fémes csillogású sötétbarna festés ; a szájperem kis része hiányzik.
