Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lázár Jenő gyűjteménye
felében készülhetett. 11 Típusa és stílusa alapján ugyancsak keleti görög műhelyből kell származtatni a gyűjtemény legkorábbi plasztikus darabját, álló nőalak terrakotta szobrocskáját (8. kép). 15 Párhuzamai elsősorban Rhodosról és művészetének kisugárzási területéről ismeretesek. 1 (i A bal kezében tympanont tartó nőalak hosszú chitont és fölötte a fejére húzott himationt visel, amely oldalt csaknem a bokájáig ér le. A típus publikált példányain a nőalak jobb kezével a tympanont veri ; ennek a budapesti szobrocskán nincs nyoma, felülete azonban egész frontális oldalán erősen rongált. Az előretolt jobb láb és a test súlyát hordó bal láb hangsúlyozott megkülönböztetése messzebb megy az említett rhodosi példányoknál, s arra mutat, hogy a Szépművészeti Múzeum darabja nem lehet korábbi a század második negyedénél. — A század első felében készült egy görög terrakotta női fej, egy másik pedig, ugyancsak fejére húzott köpennyel a század vége felé készülhetett ; mindkettő töredék. A IV. századi darabok sorát egy valószínűleg tarentumi műhelyből származó szakállas ülő, pilost viselő férfialak töredéke nyitja meg. 17 Magna Graecia művészetének anyagát gyarapítja a gyűjtemény négy e századbeli vázája is. Egy vörösalakos oinochoé a campaniai vázafestészet cumaei műhelyéből való, amely a múzeumban eddig is viszonylag jól volt képviselve. 18 Az új kancsó a vezető mesternek, a C. A.-festőnek 330—310 közt készült műve (9., 10. kép). 19 A forma aránylag ritka ennek a termékeny mesternek eddig ismert oeuvre-jében, a sziklára lépő nőalak viszont konvencionális típusai közé tartozik, ugyanígy a sajnos félig ismeretlen kompozíció járulékos elemei is: a bal felső sarokban látható ablak a belőle kilógó fűzérrel, a fehérrel festett ág a nőalak jobb lába mögött és a szikla előtt. A képet — a festő capuai oinochoéja nyomán — alighanem áldozati jelenetté kell kiegészíteni.-" Egy késői, mindkét oldalán női fejjel díszített harang-kratér és egy kis lekanis — sajnos, vörösalakos festésű fedele nélkül — ugyancsak campaniai műhely terméke, úgyszintén egy fekete mázzal borított «guttus», plasztikus oroszlánfej alakú kiöntővel, a tetején középen 6 szűrőlyukkal, oldalán függőleges bordázattal (11. kép). 21 A típus egyike azoknak, amelyeknek görög anyaországi előképeit pontosan ismerjük, s így jól 14 A típusról, datálásáról és Fekete-tengeri lelőhelyeiről legutóbb (az Apollonis Pontica-beli anyag alapján): Ivan o v, Th.: Apollonia, Les fouilles dans la nécropole d'Apolonia en 1947— 1949. Sofia, 1963. 133—5. old., 60. tábla, elsősorban a 210. sz ; vö. G a 1 a b o v, L, Bull. Mus. Nat. Burgas 2 (1965) 11. old., 1. kép ; a típus-fejlődéshez és az egyes változatok datálásához alapvető Skudnova, V. M. cikke, Musée de l'Ermitage, Travaux du Département de l'Histoire de l'Art et de la Culture Antique 1 (1945) 131—140. (a budapesti példány az ő IV. csoportjába tartozik). Skudnova Samosra helyezi a készítő műhelyt, de a fenti típus rhodosi síregyüttesben is előfordul (Clara Rhodos 8, 1936. 152—3. old., 138. kép) ; a délosi anyagban viszont nem szerepel (Délos, fasc. X., 16. tábla, fasc. XVII. 47—8. tábla). 15 Ltsz. 65.58. A ; m. : 13,3 cm. Vörösesbarna agyag, fehér fedőfestés nyomai ; több darabból ragasztva, felülete erősen rongált. 16 W i n t e r : Typen I. 53.3 ; Lindos I. 104. tábla, 2247—8. sz. ; H i g g i n s, R. A. : Catal. of the terracottas in the.. . British Mus. I. London, 1954. 63. old., 118. sz. és 21. tábla. 17 Ltsz. 65.62. A ; m. : 5,8 cm. Világos, barnássárga agyag. Erősen töredékes. 18 Bull. Mus. Hongrois des Beaux-Arts 16 (1960) 21—40; 19 (1961) 19—31. 1!) Ltsz. 65.74. A ; m. : 19,2 cm. Barnássárga agyag ; oldalának nagy része hiányzik, a forma kiegészítve. Járulékos fehérrel: a sakkos, a fülbevaló, a nyaklánc, a cipők, a szikla körvonala és rajta foltok, a két fa a földön, az ablak kerete és a belőle kilógó füzér, a nőalak kezében levő tárgy megmaradt alsó része ; sárgával: szalagok a sakkos-on és a cipők pántjai. — A festőről: Bull. Mus. Hongrois des Beaux-Arts 16(1960) 26, 10. j. (a korábbi irodalom) és azóta elsősorban Tr en d ail, A.D., Atti del Settimo Congresso Internaz. di Archeológia Classica II. Roma, 1961. 135—6. 20 CVA Capua 1, 46. tábla, 15. és 17. kép. 1 Ltsz. 65.76. A ; m. : 6 cm; sz.: 11,1 cm. Barnássárga világos agyag, sötétbarna-fekete máz, alján vörös bevonás. A gyűrű-fül nagy része hiányzik.
