Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lázár Jenő gyűjteménye

LÁZÁR JENŐ GYŰJTEMÉNYE Az 1964-ben elhunyt Lázár Jenő gyakorlati és elméleti mérnöki munkája mellett kora ifjúságától kezdve szenvedélyesen érdeklődött az ókor kultúrái iránt.

1 Ennek eredménye számos tudományos és ismeretterjesztő jellegű munkája, amely részben életében jelent meg, részben még kiadásra vár. Az ókori Kelet kultúráinak, elsősorban vallásainak története mellett állandóan foglalkoztatta a magyar föld kora-vaskorának története, s ennek megvilágításához az általa sok éven át vezetett dunántúli ásatásokkal is hozzájárult. Régészeti érdeklődésének legmaradandóbb emléke az a sokezer darabból álló anyag, amelyet hazai ásatásai során gyűjtött s amely később a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Gyűjteményének jóval kisebb, másik részét, amelyet tanuló éveiben és utazásai során elsősorban Bécsben és Itáliában szerzett, s amely nem-hazai eredetű anyagot tartalmaz, élete végéig lakásán őrizte. Halála után a gyűjteményt a Szépművészeti Múzeum megvásárolta, hogy gyűjtője kívánságának megfelelően a múzeum antik gyűjteményeit gazdagítsa. A Szépművészeti Múzeum Antik Osztályára került anyag 95 tárgyból áll. Bár egy része még restaurálás alatt van, érdemes az újonnan szerzett tárgyak áttekintését néhány érdekesebb darab bemutatásával illusztrálni, amelyek képet adnak a gyarapodás értékéről és jelentőségéről. A legkorábbi tárgy a gyűjteményben egy protokorinthosi aryballos, amelyet a gyűjtemény megvásárlásakor a gyűjtő özvegye férje emlékére ajándékként adott a múzeumnak (5 kép).

2 A hasnál erősen kiszélesedő forma alapján a «hasas» és ovoid aryballosok közti átmeneti típusok közé kell sorolni.

3 Ugyanide mutat a nyak díszítése, amelyen háromszög csúcsából kinövő spirális minta váltakozik pont-rozettákkal, valamint a testet díszítő vékony vonalak rendszerének vastagabb és üresen hagyott sávokkal való megszakítása is.

4 Mindez arra mutat, hogy a váza a VII. század elején készülhetett. A gyűjtemény másik archaikus darabja, egy etruszk bucchero oinochoé (6. kép) elsősorban a hozzá fűződő történeti problémák miatt érdemel említést.

5 A Lázár-gyűjtemény ritka lelőhelyes darabjai közé tartozik, s állítólag Pompejiben találták 1880-ban; tulajdonosa mindenesetre ott szerezte. Az ilyen adatoknak önmagukban nem szabad 1 Lázár Jenő tudományos munkásságáról 1. Szilágyi J. Gy. : Antik Tanulmányok 12 (1965) 117—8. - Ltsz. 65.3. A ; m. : 11,4 cm. Világos, barnássárga agyag, sötét barnásvörös festés. A fül és a szájperem nagy része hiányzik. A talp alján körsáv, a nyak belső szélét is sáv szegélyezi. :i

Friis Johansen, K. : Les vases sicyoniens. Paris-Copenhague, 1923. 74. old., XIV. tábla. 1 D u n b a b i n, T. J. : Perachora II. Oxford, 1962. 13. old., 2. tábla (a formához, a díszítéshez és a datáláshoz elsősorban a 13. sz. és ott idézett párhuzamai). Vö. még L o Porto, G. F., Annuario 37—38 (1959—60) 10. és 12. old. 5 Ltsz. 65.73. A ; m. : 16,8 cm. Fényes fekete felület. A kiöntő egy része hiányzik.