Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
MOJZER MIKLÓS: MS mester nyolcadik táblaképe
zivatart váró, elsötétedett, tömött részleteitől. 13 A város felé kanyargó úton elég nagy távolságban egymástól három sárgaturbános lovas üget s a város falai alatti vizenyős, bokros réten is látszik még két hazafelé tartó gyalogos alak: egyikük dárdát visz. Ezek bizonyára a Krisztus oldalát megnyitó katonák közül valók. Az út menti sötét erdőből hatalmas agancsú szarvas lépeget elő. Aligha tévedünk, ha megjelenésének éppenolyan szimbolikus értelmet tulajdonítunk, mint a pásztornak a hegytetőn. Ez is Krisztusra vonatkozik, akit a patrisztikus irodalom többször hasonlít szarvashoz. 11 A Megváltó «hinnulus cervorum», aki megtestesülése által kicsivé tette magát, «ou il est le Fils aux yeux de qui, de par la puissance qu'il tient de son Père, rien ne peut demeurer caché, qui fait fuir les serpents, invulnérable aux poisons et en présence de qui le Démon chassé du corps de l'homme. . .». 15 S ha a szarvas és a juhok ilyen értelmezésük miatt szerepelnek a «Keresztlevétel»-en, talán hasonló értelemben került a nyájacska mögé egy kis őz is. Valószínű, hogy ehelyütt a fenti állatok úgy szolgáltak szimbolikus és egyben természetes kísérőiül a cselekménynek, mint a növények és a virágok a Selmecbányái táblaképeken. 16 A szavakban és írott sorokban élő értelmi párhuzamok MS mester kezén elragadó természetességgel változnak át festői, tárgyias parabolákká. Bizonyára itt sem csupán a festő szeszélye rendezte, hogy a kereszt alatti jobboldalon sziklás-völgyes a táj és felette fenyegető viharfelhők gomolyognak ; szinte elektromos feszültség érződik a földön és az égen, míg a kép másik oldalán a sík vidék nyugodt a két sudár fával, bágyadt délutáni fényű és néptelen. A sötét háttérben álló templomépület pedig a világos háttérben csaknem megismétlődik a békésebb részben: esetleg a halálra és a feltámadásra céloz a templom e párhuzamával a kereszt alatt, amelynek szinte a karjain függ, mint egy mérlegen ? Vajon nem hatott-e ebben is az a szellem — egy misztikus prédikátor — akit a Selmecbányái mű mögött is keresünk? A « Keresztié vétel» korábbi ugyan az eddig ismert tábláknál, mégis tájképes, sötétvilágos égháttere van, míg a későbbi művek aranyhátteresek. Súlyos tévedés lenne azonban az aranyháttér alkalmazásával mérni mesterünk stiláris fejlődését. A Selmecbányái táblák egy nagyszerű oeuvre csúcspontjai, amelyekben a fiatal Dürer művészetének tanulságait pompásan hasznosítja egy ízig-vérig késő-gótikus, elragadó hevületű művész egyéni előadása. Azok a táblák egy oltár részei és a megrendelők kívánsága, de kétségtelenül a festő szándéka szerint is terjedelmes aranyháttérrel készültek. A színezésük is az aranyozásnak felel meg. A színek ragyognak és a jelenetek hatása különösen világos. A «Vizitacio» vagy a « Feltámadás* előtt állva úgy érezzük, hogy a festő gyorsan és vékony rétegben vitte a festéket az alapra illetve egymásra és ezzel a bravúros, ideges technikával minden szín tünékeny, átlátszóan csillog, mint a buborékban. Nem így azonban a toruni képen. Ez nem tartozott valamely aranyosdíszű oltárhoz, hanem egy a passiót ábrázoló sorozathoz vagy kép-együtteshez, amelynek fennmaradt előző ( ?) darabja, az «Ostorozas» jelenete 13 Az egykori keret DILEXIT. . . HOMINVM felirattöredéke Szt. János-idézet (3, 16), amelynek folytatása a sötétség és világosság példájáról szól és Jézus ezt éppen Nikodémusnak mondja (Ján. 3, 19—-21). — Ki kell emelnünk a felhös-esőthozó ég és a viharelőtti hangulat ábrázolásának különös merészségét. 11 P u e c h, H.-Ch. : Le cerf et le serpent ; Note sur le symbolisme de la mosaïque découverte au baptistère de PHenchir Messaouda, Cahiers Archéologiques IV, 1949. 33 skk, főleg Origines, Cant. cant. II. alapján. — B a y e t, J. : Le symbolisme du cerf et du centaure à la Porte Rouge de Notre Dame de Paris. Revue Archélogique XLIV, 1954. 31 skk. Petrus Lombardus hangsúlyozza, hogy a XLI. zsoltárt húsvét és pünkösd szombatján is éneklik, ezért funerális értelmet is kap: «Le symbolisme du cerf pouvait s'en élargir et gagner en valeur affective, surtout l'Occident chrétien». Idézi egy ír feszület Krisztus-szarvas-ábrázolásait (Henry, F. : La sculpture irlandaise pendant les douze premiers siècles de l'ère chrétienne. Paris, 1933. I. 121.). 15 P u e c h, H.-Ch. : id. cikk, 34. '"Urbach, Zs.: id. cikk, 92 skk. (A Vizitáció virágairól.)
