Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.

zolta önmagát a festő, a szem különösen sikerült fordulatával.

31 A «girar d'occhi» a szőrme, a hajfürt «certi ciuffi di cappelli», pontosan talál a müncheni képre, s minthogy Vasari hangsúlyozza, hogy Palma fiatalkori műve, egyezik a keltezés ideje is; a müncheni festményt a viselet és stílus alapján egyaránt 1510 körűire szokták datálni. Mündler óta a szakirodalomban igen sokan fogadták el ezt az azonosítást; Suida, Hadeln, Pallucchini, Longhi s részben Gombosi a müncheni képet Palma művének tartotta.

32 L. Justi, aki a Vasari által fametszetben közölt Palma arckép alapján vélte cáfolhatni ezt a feltevést, az 1926. évi Giorgione kiadásban már Pálmának ítélte — mindenekelőtt a jellegzetes Palma krakelürök alapján —, bár feltételezte, hogy Giorgione nyomán készült.

33 A Palma-attribució mellett szól a Palma-típusokkal pl. a braunschweigi Ádámmal, a zermani oltárkép fejeivel stb. való közeli rokonság, az anyagok, haj, szőrme megmintázásában mutatkozó egyezés (62—63. kép). Ellene szól az a körülmény, hogy a Pálmának tulajdonított arcképek — hiteles portrét nem ismerünk tőle — ennél általában sematikusabbak, kevésbé gazdagok s nem ennyire kifejezőek. De hiszen éppen ez az, amit az önarcképpel kapcsolatban Vasari hangsúlyozott ; ha Palma meghalt volna miután ezt festette, máris fölülmúlt volna mindenkit, akit isteni tehetségnek tartunk. De tovább élve «non mantenendo il principio che avea preso, venne a diminuire tutto quello che infiniti pensarono che dovesse accrescere». Mint már Justi is kiemelte, ha a müncheni portré valóban azonos azzal, amelyet Vasari Palma önarcképeként méltatott, dicsérő szavait nem érezzük túlzásnak s el kell hinnünk, hogy mestere a korszak egyik legkiválóbb portréfestője volt. Még inkább megerősödik ez a nézet, ha a münchenihez szorosan kapcsolódó leningrádi képmást is Palma oeuvre-jébe soroljuk. Típus-analógiaként megint csak elsősorban a braunschweigi Ádámra, a beállítás szempontjából az ún. Rothschild Női arcképre, az anyagkezelés tekintetében pl. az Alnwick gyűjtemény Lantjátszójára, a kvalitást és felfogást illetően mindenekelőtt a londoni Poétára gondolhatunk (64—65. kép). Sajnos Palma műveinek kronológiája meglehetősen hiányos; hitelesen datálható művet, különösen a korai időkből keveset ismerünk. így is megállapíthatjuk azonban, hogy éppen a tízes évek elejére keltezett festményei, az 1512-ben már említett Ádám és Éva, a zermani nagy oltár, a velencei Akadémia Assuntája stb. mutatják a legközelebbi 31 V a s a r i, G. : i. m. V. 246, «qella di tutte Paître è migliore e certo stupendissima, dove ritrasse, guardandosi in una spera, se stesso di naturale con alcune pelli di camelli intorno, e certi ciuffi di capelli tanto vivamente, che non si puö meglio immaginare.. .vi si vede dentro un girar d'occhi si fatto, che Lionardo da Vinci e Michelangelo Buonarotti non avrebbero altrimenti operato.» 32 München, Bayer. Staatsgemäldesammlungen, 524. sz., fa, 70x54 cm. A régi müncheni inventárokban mint Önarckép, Giorgione Önarcképe szerepelt. Palma önarcképeként: Crowe és C a v a 1 c a s e 11 e i. m. VI. 550; Hadeln ed. R i d o 1 f i, C. : i. m. II. 342 ; S u i d a, W. : Zum Werke des Palma Vecchio. Belvedere X, 1931. 135 ; S u i d a, W. ; Studien zu Palma. Belvedere XII, 1934. 85 ; G o m b o s i a Thieme-Becker Künstlerlexikonban XXVI. 1932. 174 ; B e r e n s o n, B. : i. m. I. 125. (Palma Giorgione után). Ezzel szemben pl. Gombosi, Gy. : Palma Vecchio. Stuttgart, 1937. 137. nem Palma; Spahn, A.: Palma Vecchio. Leipzig, 1932. 131. nem Palma. 33 J u s t i , L. : Giorgione. Berlin, 1908. 209 ; J u s t i, L. : Giorgione. Berlin, 1926. 336. A Vasari által közzétett Coriolan fametszet eredetijére azonban nem vonatkozhatott — mint Justi feltételezte — a leírás : nem szőrmeköpennyel ábrázolta a festőt, s nem beszélhetünk itt a szem fordulatáról sem. De nem vonatkozhatott Vasari leírása a Ridolfi kötetében 1648-ban megjelent, s eddig teljesen figyelmen kívül hagyott Palma portréra sem. Mindkettő különben idősebbnek mutatja az ábrázoltat, mint a müncheni képmás. R i d o 1 f i (i. m. I. 140) a Vasari által méltatott Palma Önarcképről nem tud számot adni, az elveszett portrékkal egy sorban említi. Palma egy Önarcképe 1608-ban Alessandro Vittoria hagyatékában szerepelt (1. Archivio Trentino XXIII. 1908. 231.), egy továbbit 1682—1684-ben a firenzei festő-önarckép gyűjtemény számára ajánlottak fel (1. G u a1 a n d i, M. : Nuova raccolta di lettere. Bologna, 1844. III. 168, 172.