Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.

rokonságot a müncheni arcképpel és a Muselli-portréval. Ekkor került — úgy tűnik — Palma a legközelebb az érett Giorgione művészetéhez, ekkor érte a legerősebben a fiatal Sebastiano del Piombo hatása. Támaszpontokat a stílusegybevetéshez azonban jórészt csak a figurális kompozíciók területén találhatunk, az áttekintés az arcképek vonatkozásában még inkább hézagos. Minthogy Palma viszonylag kevés arcképét ismerjük, s egyetlen egyet sem, amely hiteles és datálva lenne, a fejlődés vonalát nem tudjuk megrajzolni. A korabeli forrásokban szereplő arcképek közül jóformán egyet sem tudunk azonosítani

34 s ez teszi érthetővé, hogy a müncheni képmás attribuciója mindmáig vitás maradhatott, s a Muselli-portréban mind ez ideig nem ismerték fel Palma művét. Portréit úgy látszik nem szignálta, a hozzájuk fűződő hagyomány hamar elhalványodott. így történhetett, hogy amíg a XVI. századi szerzők, Vasari, Lomazzo stb. Pálmát a legjelesebb arcképfestők közt említik, a XVII. században portréiról már alig tudnak számot adni s műveit legtöbbször Giorgione neve alatt idézik. Nemcsak a müncheni és leningrádi képmást, a braunschweigi Ádám és Évát, de még a drezdai Jákob és Ráhel találkozását is Giorgione művének tartották

35 s a XIX—XX. századi kutatásra várt a feladat, hogy a sok hamis meghatározásból Palma oeuvre-jét kifejtse és elhatárolja. Úgy tűnik azonban, ez a munka még nem nyert befejezést s éppen az arcképekkel kapcsolatban még bőséges tisztázni valót találunk. Az attribuciók ebben a vonatkozásban eléggé divergálok, ellentmondóak. Néhány általánosan elfogadott arcképen kívül — ide tartozik a berlini Férfiképmás, a velencei Querini portré, a londoni Költő képmása, az Ermitage-beli kesztyűs Férfi (66. kép) — kevés olyan férfiképmást ismerünk, amelynél ne merült volna fel — legalább átmenetileg, más festő, esetleg Cariani, Tizian vagy Licinio neve. Jelentős segítséget nyújtana ebben a vonatkozásban — mint azt már Gombosi György is megjegyezte —, ha sikerülne tisztázni és pontosan rögzíteni a XVI. századi olasz viselet, ideértve a haj- és szakállviseletet is, hely-, kor- és státusmeghatározó adottságait.

30 Giorgione pl. nem festhette azokat az arcképeket, amelyek a modellt dús körszakállal s viszonylag rövid hajjal ábrázolják; 1510 előtt hosszú hajat az ún. zazzerát viselték s az arcot borotválták. Pálmának sem tulajdoníthatunk olyan képmásokat, amelyek a negyvenes évek jellemző ruhadivatját mutatják s éppen a viselet, haj és szakáll alapján elég jól szétválaszthatjuk fiatalkori és késői alkotásait. Szélesebb bázist adhat az ábrázoltak és a festő meghatározásához a renaissance portrékon gazdagon alkalmazott emblémák és emblematikus jellegű gesztusok, mozdulatok megfejtése és rendszerbe foglalt interpretálása. A korabeli forrásokból, de az egyes emlékek elemzéséből is egyértelműen kitűnik, hogy az arcképeken tudatosan alkalmaztak olyan kellékeket, szerszámokat, díszeket stb., melyek valamiképpen utaltak az ábrázolt személyére, családi hovatartozására, foglalkozására, rangjára.

37 Sajnos e beszélő emblé34 Palma hagyatéki leltárában (Jahrbuch der preuss. Kunstsammlungen XXIV, 1903. Beiheft 76.) 13 arcép szerepel, ezek közül csak a velencei Galleria Querini Stampalia Querini portréja azonosítható. Marcantonio Michiel további egy, Gabriel Vendramin inventárja 1567—1569-ből 3, Andrea Vendramin gyűjteményének 1627. évi rajzos inventárja 3 elveszett Palma arcképet idéz. 35 1683-ban Matteo del Teglia a toszkán nagyherceg ágense, mint Giorgione egy jelentős művéről ír Velencéből az eladásra kínált Jákob és Ráhel találkozásáról (G u a 1 a n d i, M. : i. m. III. 184.) Giorgioneként szerepelt Bartolommeo della Nave gyűjteményében Velencében a XVII. század elején a budapesti Jegyespár is (1. G a r a s, C. : i. m. 76.), a velencei Manfrin gyűjteményben a Nő lanttal (Alnwick Castle), a rovigói Krisztus ostorozása stb. A Scuola di San Marco Viharát Vasari első kiadása Giorgione, a második kiadás Palma műveként idézte, Sansovino Palma vagy Paris Bordone alkotásaként. 36 G o m b o s i, Gy. : i. m. 1937. XVIII. old. továbbá Garas, C. : Giorgione et Giorgionisme au XVII

e siècle II. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 27, 1965. 54, 99.; Kelly, M. : The Iconography of Costume. The Burlington Magazine LXIV. 1934. 278. 37 L. Lomazzo, G. P. : Trattato dell'arte della pittura, scultura ed architettura. Milano, 1584, ed. Roma, 1844. II. 384. részletes felsorolást ad a különböző foglalkozásokat és foglalatosságokat, lelkiállapotokat és tulajdonságot kifejező képszerű ábrázolásokról, hieroglifákról. L. még ebben