Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
ENTZ GÉZA: A kalocsai székesegyház faragványai
oszlopfők, melyeket akantuszlevelek ékesítettek (3. szám). A gyámok talán szintén a nyugati részen, a bejárat körül kaphattak szerepet (13. szám és a két alakos gyám). A nyugati ajtót díszíthette az a nyelves, leveles hármas oszlopfő, melyet római feliratos kőből faragtak ki (6. szám). Az általunk ismert múzeumi és helyszínen levő töredékek arra vallanak, hogy a második székesegyház egységes terv szerint egyszerre épült, mégpedig a XIII. század első harmadának jellegzetes hazai késő-román vagy kora-gót stílusában. Az egyes faragványok vizsgálata megmutatta a második kalocsai székesegyház kapcsolatait. Mindenekelőtt ki kell emelnünk azt a szoros rokonságot, mely az említett, XIII. század elejéről való esztergomi töredékekkel (kapu, oszlopfő, oszlopköteg-lábazat) kétségtelenül megállapítható. E töredékek a királyi palota feltárásakor kerültek napvilágra. Ennek ellenére valószínűbb, hogy a székesegyház tartozékai lehettek. A megfelelő kalocsai faragványok (8—10. és 13. szám) párhuzamba állítása kétségtelenné teszi, hogy Kalocsán az esztergomi műhelyből való mesterek dolgoztak. Esztergomban az építkezések a XIII. század elejére már mind a palotában, mind a székesegyházban elkészülhettek, így sor kerülhetett arra, hogy a másik érseki székhely nagyszabású feladataihoz Esztergomból hívtak kőműveseket, kőfaragókat. Ebben az összefüggésben felmerül annak lehetősége is, hogy a kalocsai székesegyházban eltemetett Márton kőfaragó személyéhez is közelebb férkőzhessünk. A majuszkulás feliratú sírkő (41. kép) jelenleg a szentélyhez 1912-ben épített és a kápolnakoszorút utánzó kápolnasor külső falában található. (MARTINVS RAVEGV LAPICIDA IACET HIC) Egy betű vitatott, mégpedig a második sor utolsó előtti betűje, melyet hol G-nek, hol S-nek olvasnak. Véleményem szerint a betű világosan G. Igaz, hogy az S betű ilyenszerű írása előfordul, de főként a szó elején. A betű felső vonalának felfelé kanyarítása a G jellegzetessége. A Martinus szóban az S betű a szokott formában jelenik meg. Nem tartom azt sem valószínűnek, hogy ez esetben az összes betűk következetes írása során a szóvégi és a szóközbeni S betűt másképpen írták volna. Az elmondottakat megerősíti a jáki templom főszentélyének déli oldalán levő fülke alatt bevésett «HOSPES» felírás, melynek betűi a kalocsaiakkal azonos típusúak.' 1 Az igen gondosan bevésett szóban a két S teljesen egyforma. A két felirat közül a jáki valamivel fiatalabb lehet (XIII. század közepe) s így betűi a kalocsai régiesebb írással szemben újabbak ugyan, de a legfeljebb néhány évtizedre terjedő különbség a párhuzamba állítást nem gyengíti. Martinus Ravegu tehát egyike lehetett azoknak a francia mestereknek, akik Esztergomban működtek. A munka befejezése után valószínűleg vezető mesterként kerülhetett Kalocsára. Feltehetően az ottani építkezés közben, az 1220-as években érhette a halál. Külföldi származását a sírfelirat elkészítésének ténye is alátámasztja, hiszen abban az időben Nyugat-Európában vált divatos szokássá a művészek és mesterek számára való sírkőállítás. A művész társadalmi súlya növekedésének világos jele ez, mely hazánkban akkor még újdonságként hathatott. Az esztergomi formai kapcsolatok így Márton mester nevéhez fűzhetők. E feltevés valószínűségét a történeti és művészeti körülmények tehát egyértelműen támogatják. A kalocsai építkezés ócsai vonatkozásai az azonos esztergomi eredetből következnek. A vértesszentkereszti apátsági templommal megállapított közös vonások nyilván a megrendelőkkel magyarázhatók. A vértesi monostor a Csák nemzetség alapítása s XIII. századi részei egykorúak Csák Ugrin érsek idején folyó kalocsai munkákkal. A nemzetségi monostor alaprajzában is sok hasonlóságot találunk a kalocsai második székesegyházzal, 41 Bogyay T. : A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Szombathely, 1943. 69.
