Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.
mák, kellékek inkább csak a beavatottak számára nyújtottak útmutatást s hosszú századok távlatából már régen elvesztették spontán felvilágosító értéküket. Csak a gondos kutatómunka, a helyi és családi vonatkozások feltárása, a renaissance annyira népszerű emblémakönyvecskéinek konfrontálása, a humanista szimbólumtár felmérése hozhat megnyugtató eredményt ebben az összefüggésben. A leningrádi portré esete bizonyítja, milyen nehéz enélkül boldogulni még akkor is, amikor a beszélő emblémák teljes bőségével állunk szemben s az azonosításhoz a keresztnév, évszám és életkor is rendelkezésünkre áll. A Muselli képmáson alkalmazott arany vagy bronzmedaillon a keresztnévvel, az életkorral és állatemblémával annyira sajátos és szokatlan, hogy így egészében kell valami jelentésének, értelmének lenni. Az állatot tekintették már őznek, capriolónak, kecskének, de maga alá húzott, vaskosabb formájú lábából, fejéből következtetve inkább szamárnak nézhetjük. Semmi esetre sem látszik azonban címerállatnak, különben a festő nyilván egyszerűen címerben festette volna. Arany színe miatt kézenfekvően adódik az eszmetársítás, Apuleius Aranyszamarára kell gondolnunk, egy XVI. század elején Velencében is népszerű könyvre ; az 1501-ben Velencében megjelent Apuleius kommentár, igen jellemzően, éppen az emblémák, hieroglifák történetével foglalkozik. 38 A férfialak mögött a háttérben gondosan kidolgozott fülkében meztelen női torzó látható, mégpedig, mint azt már Wilde is megállapította, a híres Medici Venus szobra. Szerepeltetése az arcképen mindenképpen sokatmondó, elhelyezése annyira domináló, hogy aligha tekinthetjük pusztán csak dekorációnak. Jelentőségét növeli, hogy tudomásunk szerint ez a szobor legkorábbi ismert ábrázolása. A Mediciek nagy márvány példánya a XVI. század közepén bukkant fel Rómában, ahol a XVII. század második feléig őrizték, 1677-ben került mai őrzési helyére Firenzében. Eredeti állapotában, a kiegészítések nélkül — ugyanazokat a törési vonalakat mutatta s ugyanolyan torzó volt, mint a Muselliportrén látható szoboralak. 31 ' Számos jel arról tanúskodik, hogy a XVI. században már létezett Velencében egy — valószínűleg kis méretű változata a Medici Venusnak. Gabriele Vendramin híres, antik műtárgyakat is magába foglaló gyűjteményében 1567 előtt szerepelt már egy Tizian arckép, mely a festőt a háttérben a Medici Venus szobrocskájával ábrázolta. 10 Nem lehetetlen, hogy az a Venus torzó, amelyet 1553-ban említenek Bortolo Vendramin tulajdonában volt a mintája, s mivel Andrea Vendramin síremlékén is szerepel e Venus-alak, valószínűnek látszik a feltevés, hogy e változat a Vendraminek tulajdonában volt. 41 Az aranymedaillon s az antik szobor is humanista kapcsolatokra látszik utalni, olyan valakire, akinek a klasszikus irodalomhoz s a művészetekhez is valamiféle köze volt. Irodalmi érdeklődésére utal a kezében tartott Aldinaaz összefüggésben Cook, H. : The Identification of two Painters Portraits. The Burlington Magazine VI, 1904. 452 ; A u n e r, M. : Randbemerkungen zu zwei Bildern Giorgiones und zum Brocardoporträt in Budapest. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen in Wien LIV, 1958. 151 ; N o é, H. A. : Messer Giacomo en zyn «Laura». Nederlands Kunsthistor. Jaarboek XI, 1960. 1. 38 Commentari a Philippo Beroaldo conditi in asinum aureum Lucii Apuleji, impressum Venetiis per Simonem Papiensem dictum Biriloquam. 1501. Az első olasz kiadás 1519-ben jelent meg Velencében. 39 M i c h a e 1 i s, A. : Die älteste Kunde von der Mediceischen Venus. Kunstchronik I, 1889—1890. 297 ; M ü n t z, M. : Les collections d'antiques formées par les Medicis au 16. siècle, Paris, 1895. 34. 40 A Gabriele Vendramin gyűjteményében szereplő Tizian képmás (1. R a v à, A. Nuovo Archivio Veneto, 1920. 178) 1666-ban Niccolô Renierinél volt Velencében («mostra voler disegnare con dietro la statuetta délia Venere dei Medici intiera finta di bronzo come in uno studio». L. C a m p o r i, G. : i. m. 443.), most Ashburnham gyűjtemény. 41 Ludovico di Ranci szobrász a ferrarai hercegnek «una è in mano de m. Bortolo Vendramini gentilhuomo venetiano, quale è una Venere bellissima ma senza testa e bracie». V e n t u r i, A. : La Galleria Estense in Modena. Modena, 1882. 72.
