Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Szent Borbála szobor a kalkari «Hét öröm»-oltár mesterének köréből

A nőalak finom jobbjában, mely a megszokottnál keskenyebb és hosszabb, könyvet tart. A könyv kötésének borítója lapos és hullámos redőkben helyezkedik el a könyv körül. Szent Borbála figurájának talapzata gyepet érzékeltet apró romboidforma bevágásaival. Az attribútumként szolgáló torony a talapzat mellett helyezkedik el. A németalföldi szobrászatot tanulmányozva megállapíthattuk, hogy szobrunk, bár kétségkívül olyan területről származik, mely a németalföldi művészettel kapcsolatban áll, mégsem sorolható annak körébe. Stílusának monumentális nyugalma, kitűnő műhelygyakorlaton alapuló kiegyensúlyozottsága — mely nem keres új problémákat — redővetésének lapos, széles ritmusa, az alsó-rajnai német szobrászat felé irányította figyelmünket. Az Alsó-Rajna vidékének német szobrászatát nem lehet ebben a korszakban egységesnek felfogni. Köln a festészet terén a XV. század végén kétségkívül vezető szerepet játszik, a szobrászatban azonban nem.

2 A szobrászat virágzása északibb területeken figyelhető meg, ahol a Németalfölddel való gazdasági és kulturális kapcsolat igen erős. A szobrászat virágzását az észak-alsórajnai német területen kétségkívül elősegíthette az a mindkét oldal számára előnyös és indítékot adó kapcsolat. Az észak-alsórajnai német terület legjelentősebb központja Wesel volt.

3 Xanten és Kalkar jelentőségben Wesel mögött állnak. Xantenbe a jelentősebb mesterek kívülről jönnek dolgozni, s a korábbi feltételezéssel ellentétben, Kalkarnak sem volt önálló iskolája.

4 A művészi élet azonban eleven ezekben a városokban is és az ideiglenesen ott dolgozó, vagy műveiket hazai műhelyekből elküldő mesterek a XV. század végén és a XVI. század elején gazdag szobrászati dísszel látják el a templomokat. Kalkarban például a Szent Miklós templom berendezése szép feladatot jelent a szobrászok számára. Főoltára a XV. század utolsó évtizedében készül el,

5 s azt nemsokára követi a XVI. század első évtizedében a Hét öröm oltár." Feltűnő rokonság figyelhető meg gyűjteményünk Szent Borbála szobra és a Hét öröm-oltár számos nőalakja között. Elsősorban a Bemutatás (46. kép) és a Circumcisiocsoport (47. kép) nőalakjaira kell utalnunk,

7 akiknek arctípusa, nyugodt méltóságteljes tartása, a szélesen elnyújtott, lapos, ék alakú redőzetben rendeződött ruházata már első benyomásra is hasonló szobrunkhoz (48. kép). Különösen a már a szobor leírásánál elemzett arctípus jelent figyelemreméltó és kétségtelen rokonságot (43. és 44. kép). Részleteiben megvizsgálva a szobrokat, még inkább bizonyossá válik a köztük levő kapcsolat. Az alakfelépítés módját említsük meg: a felső test karcsú, s rajta a ruha testhez simuló — amint ez a korban általános —, deréktól lefelé viszont jellegzetesen széles, lapos, ék alakú formát mutató redőkben omlik le a ruha vagy a köpeny, monumentális biztonságot adva az alak állásának. A drapéria ék alakú redőzete a szobrokon annak a következménye, hogy a drapéria szélek az egyik oldalon fel vannak tűzve, vagy az alakok fogják fel azt kezükkel. Ezeken a pontokon a drapéria tölcsér formájú alakzatba rendeződik, és fokozatosan ereszkedik lefelé, a földet érintve pedig hátrafelé lendülő vonalat mutat. Az ék alakú és tölcséresen eső gazdag drapéria alól szigorúan függőleges rendben mélyen -Witte, F. : Tausend Jahre deutscher Kunst am Rhein. I. Berlin, 1932. 147. 3 Witte, F. : i. m. 150. 4

Witte, F. : i. m. i. h. 3 H i 1 g e r, H. P. : Kreis Kleve 2. Kalkar. Die Denkmäler des Rheinlandes. Düsseldorf, 1964. 19. B H i 1 g e r, H. P. : i. m. 26. 7 A kalkari Hét öröm-oltár gazdag és szép fotóanyagát a kölni Wallraf-Richartz Múzeumnak köszönhetem. Ezúton szeretnék újból köszönetet mondani munkámmal kapcsolatos szíves segítségükért.