Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

SZMODISNÉ ESZLÁRY ÉVA: Szent Borbála szobor a kalkari «Hét öröm»-oltár mesterének köréből

SZENT BORBÁLA SZOBOR A KALKARI «HÉT ÖRÖM>-OLTÁR MESTERÉNEK KÖRÉBŐL A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűjteményének az északi iskolákat bemutató termeiben előkelő helyet kapott egy tölgyfából faragott, festetlen Szent Borbála szobor (42. kép).

1 Ez az alkotás eddig kiállításunkon XV. század végi németalföldi mester munkájaként szerepelt. Régi meghatározásának revideálására munkánk közben került sor, amelynek célja a magyarországi múzeumokban és gyűjteményekben található németalföldi szobrászati emlékek feldolgozása. Az új meghatározás során a Szent Borbála szobor nem kerülhet be a németalföldi munkák katalógusába, viszont művészi értékei érdemessé teszik őt arra, hogy róla külön tanulmányban szóljunk. A nem túl magas, életnagyságnál alacsonyabb, mégis monumentális hatást keltő szobor oltárhoz tartozott. Legszembetűnőbb tulajdonságai a zavartalan nyugalom és a harmonikus méltóság. A szobor tradicionális, érett, csúcspontján álló műhelygyakorlat szép megnyilvánulása. Bár új művészi problémák nem vetődnek fel megoldásában, mégis végtelenül vonzó. Mestere a fejlődésnek azon a pontján készítette, amikor már az érett technikai tudás vezet a munkában, de az alkotó gondolat még nem válik sematikussá. A frontális beállítású sudár nőalak öv nélküli ruhát visel, amely a felső testhez simul, deréktól kezdve pedig ék alakú, széles, sima, lapos redőkben omlik le. A test a jobb lábra nehezedik, a bal láb elől, pihenő helyzetben van. A bő redőzetű öv nélküli ruha a jobb láb felett felhúzódik s alóla mindkét cipő kilátszik. A ruha redőzetének a bal láb felé tartó ék alakban rendeződött ritmusát megnyugtatóan egyensúlyozza ki a jobb lábnál csak egy kis darabon látszó, egyenesen redőzött szoknya. A könyvet tartó finom jobb kéz nagyszerű hangsúlyt kap a körülötte kiinduló ruharedők sokasága révén. A köpeny ujjainak a kart körülvevő gazdag redőzete a csukló felé fokozatosan szűkül. Szegletes redővetése és különösen a bal kar hajlatában levő ék alakú drapériaforma jellegzetessége a szobor faragásmódjának. A bal oldali ék alakúra faragott részek mellett ellentétet képez az egyenesen lefutó köpenyszél. A köpenyt díszesen faragott pánt fogja össze, amely a köpenyen kétoldalt nyolcszögletű boglárokban végződik. Bal kezében a szent egykor az ikonográfiái hagyományoknak megfelelően kelyhet tarthatott. A sudár nőalak arctípusa szokatlan, különleges (45. kép). Homloka magas, arcformája erősen ovális. Szemöldöke keskenyen ívelő. Szemét a szemhéjak a szokásosnál jobban takarják el, csupán egy mandulaforma rész látható a szemgolyóból. Orra hosszú, egyenes. Szája jellegzetes: ajkai az alsó ajak vastagsága miatt kissé nyitottnak tűnnek. Kerekded álla alatt egy ránc. Érdekes arcát a vállra nyolc hullámos ágban lefutó hajfürtök keretezik. Turbánszerűen csavart fejdíszének díszítése sima szalag és gyöngysor váltakozva, középütt négyszögletes boglár. 1 Az alak magassága: 124 cm, a mellette álló torony magassága: 128 cm. Egyetlen darab fából van faragva, csupán a bal kéz külön beillesztés. A torony különálló. Hátoldala üreges. Provenienciája: Budapest, egykor Herzog Mór Lipót, utóbb Herzog András gyűjteménye. 10 Bulletin 28 145