Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
ENTZ GÉZA: A kalocsai székesegyház faragványai
A székesfehérvári faragvány a XII. századra tehető, a kolozsvári töredék pedig a XIII. század első felénél aligha lehet későbbi. 29 A XIII. századi második bazilikánál korábbi faragványt használt fel a 6. számú oszlopkötegrészlet mestere. A hátoldal bemélyített négyszögű keretét Henszlmann XI. századinak tartotta, ő azonban, úgy látszik, nem ismerte a faragványon levő feliratrészietet, melynek alapján bizonyosra vehető a kő római eredete. A második kalocsai székesegyházból aránylag elég sok töredék ismeretes. Ezek szerkezete és formája bizonyos mértékig lehetővé teszi a templom hajdani belsejének elképzelését. A leírt múzeumi és Kalocsán levő faragványok a liliomos párkánytól eltekintve két csoportra oszthatók: lábazatokra és pillérfőkre, illetve gyámokra. Az első csoport négy darabja (1. számú hátoldala, 10—12. számok) szervesen összetartozik. Szinte biztosra vehető, hogy e töredékek a mellékhajók északi vagy déli falának belső tagolásához tartoztak. E szerint a boltszakaszok külső sarkain szögletesen beugró falpillérlábazatok voltak. Ezek alsó része nyolcszögű, erőteljes pálcából, öblösen elnyúló horonyból és magas talplemezből állt. A lábazat a falsík előtt derékszögben megtört és a fallal párhuzamosan futott a következő falpillérig. A pillér alsó lábazata fölött magas talplemezről emelkedett fel a finoman kialakított, késő attikai lábazat, melyre középen háromnegyedoszloppal hangsúlyozott falpillér támaszkodott. Az attikai lábazatok alsó párnatagja a talplemez elé nyúlt, melyet kétoldalt levéldíszes gyámok tartottak. Ez kifejezetten ciszterci jellegű megoldás (10. sz.). A falpillérek közötti belső lábazatra nálunk egyelőre a második kalocsai székesegyház az első ismert példa. A mellékhajók falpilléreinek előreugró lábazataiból így három, méretben is egymáshoz illő darab maradt meg (1. számú hátoldala, 10., 11. számok), a köztük levő belső lábazatból pedig egy darab (12. sz.). A 7. számú oszloplábazat talán a főhajó pilléreinek tartozéka lehetett. A Foerk által közölt, Kalocsán levő, egy méter magasságot megközelítő bimbós oszlopfők e lábazattal valószínűleg összetartoztak. A saroklevelek palmettás megoldása Pannonhalmát és Gyulafehérvárt idézi. 30 A 8. és 9. számú hármas, illetve ötös lábazat helyét a kereszthajóban sejtjük. Az előbbi a sarkon, az utóbbi a fal mellett állhatott. A saroklábazat fejezeteként a 4. vagy 5. számú pillérfő képzelhető el, amint erre már Henszlmann rajza is utal. A lapos attikai lábazat alatti kocka alakú, homlokoldalukon díszített talapzatok világosan a ciszterci építészetet idézik. A kockák még bizonyára valaminő lábazaton nyugodtak. A hármas saroklábazat változatos levéldísze a legszorosabb kapcsolatot mutatja az esztergomi kőtár XIII. század elejéről való, háromoszlopos kapubélletének teljesen hasonló lábazatával (37. kép). Az esztergomi töredék szerkezete is azonos, amennyiben a lapos attikai oszloplábazatok kockasorra támaszkodnak. Ez utóbbiak két látható oldalát gazdag és a természethez közelálló növényi elemek díszítik. A kalocsai örvényes levelek ugyancsak előfordulnak többször is Esztergomban (40. kép), de a levelek közül kikandikáló sasfej önálló és eddig példa nélküli megoldás. Az esztergomi lábazathoz kapcsolható a kalocsai ötös lábazat is, melynek mezőiben a letört szárak fölött ugyanúgy levél vagy egyéb leveles díszítés lehetett, mint ahogyan az esztergomi párhuzamon megfigyelhető. Az ötös pillérlábazathoz egészen hasonló, épebb példát szintén az esztergomi kőtár őriz (39. kép). Az esztergomi műhely tehát dolgozott Kalocsán. Ennek keze nyomáról tanúskodik az ócsai templom déli kapujának fríze is, mely a szóban forgó esztergomi kaputöredékkel 29 Ezek az időmeghatározások az eddigiektől eltérnek. Dercsényi a székesfehérvári és Nemzeti Múzeumban levő darabokat a XIII. századra, Balogh Jolán a kolozsvári faragványt a XIII. század végére helyezi. 30 Levárdy F. : Pannonhalma építéstörténete. I. Művészettörténeti Értesítő, 1959. 36. old., 11. kép ; E n t z G. : A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. 40. kép.
