Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.
téki jegyzék, amelynek szerzője, mint az Vittorio Amadeo savoyai herceg levelezéséből kitűnik, az ilyen feladatokban járatos, szakértő festő, Antonio della Corgna volt. 31 A jegyzékben felsorolt 299 festmény eredetéről, sorsáról sajnos nem tudunk összefüggő képet alkotni, jóllehet a XVII. századi források, Ridolfi, Scanelli, Malvasia stb. gyakran említik a Villa Ludovisi pazar műkincseit. 32 A legtöbbet a Ferrarából elhurcolt nagy Tizianók kapcsán hallunk a Ludovisi-gyűjteményről. Az inventár tételeinek és a madridi királyi gyűjtemény anyagának összehasonlításából úgy tűnik, hogy nem csupán Tiziano világhíríí « Bacchanalia »-ja és «Venus tisztelete* került a Ludovisi-hagyatékból a nápolyi alkirály, Conde de Monterey közvetítésével Spanyolországba, hanem ugyanakkor vagy később a gyűjtemény számos más nevezetes darabja is. 33 A Rómában maradt anyagot a különböző egykorú beszámolók tanúsága szerint a XVII. század hatvanas éveiben adta el a család, s a következő évtizedtől kezdve a Villa Ludovisi lekerül a rendszeresen idézett nagy római képtárak listájáról. 34 A minket ehelyütt elsősorban érdeklő Giorgione-képek sorából az «Un quadro di due ritratti mezzé figure uno tiene la mano alla guancia e nell'altra tiene un melangolo » nehézség nélkül azonosítható a római Palazzo Venezia kettős arcképével, a melankolikus tekintetű, gránátalmát tartó « Ifjú képmása »-val (40. kép). A kép a Ruffo-hagyatékból került 1915-ben a Palazzo Veneziába; Ruffo kardinális híres ferrarai gyűjteményének katalógusában (1734) Dosso műveként, a Ludovisi-inventárral csaknem szó szerint egyező leírással szerepel « due mezzé figure : uno una mano alla guancia ha nelP altro un malangolo ». 36 Ez a kép a velencei kiállításon (1955) Giorgione műveként szerepelt: R. Longhi régtől fogva Giorgionénak tulajdonította, egyik első ismertetője Piombo Verdelotto és Ubretto portréjával azonosítja, J. Wilde Torbido művének tartja, s a szakértők egy része Domenico 31 Vittorio Amadeo savoyai herceg római követe Antonio della Corgnát ajánlja a torinói katalógus készítéséhez, mint aki ilyen munkákban a legkiválóbb s éppen akkor fejezte be Ludovisi kardinális, illetve Créqui marsall gyűjteményének inventarizálását. L. Le Gallerie Nazionale Italiane (La Regia Pinacoteca di Torino). Roma, III. 1897. 7. 32 Ridolfi, C. : i.m. I. 197, 320, 336; Scanelli, F. : Microcosmo della pittura. Cesena, 1657; Malvasia, C. : Felsina Pittrice. Bologna, 1678. ed. Zanotti, Bologna, 1841. I. 49. 1630-ban Wilhelm Fuggernek kópiákat készítenek a Villa Ludovisiben levő képekről, 1. Repertórium für Kunstwissenschaft V, 1882. 373. 33 A ferrarai képek eredetileg Aldobranelini kardinálisnál voltak, aki a két Tizianót s más festményeket is Ludovisi kardinálisnak juttatta (1. Federico Zuccaro feljegyzését Correggio «Noli me tangere» képére vonatkozóan: «Il quadro degli Arcolani fu poi del Cardinale Aldobrandino e al présente è dell'illusmo Ludovisio, nella cui camera è stato con altri q. maravigliosi attaccato in mia presenza hoggi 2 marzo 1621». Pungileoni, L. : Memorie istoriche di Antonio Allegri. Parma, 1821. III. VI. old.). A képek 1638-ban kerültek Spanyolországba 1. S a i n s b u r y, N. : Original Unpublished Papers. London, 1859. 353. Sir Arthur Hopton jelentése : «And the King w th in this 12 moneth hath gotten an incredible numb 1 ' of ancient- of the best moderne hands & over with the Conde de Monte Rey came the best of Italy, particularly the Bachanalia of Titian». L. még Walker, J. : Bellini and Titian*at Ferrara. London, 1957. 77. 34 1 6 6 9-ben Uguccione Rangoni írja Rómából, hogy Ludovisi herceg «vende gran cose, statue, pitture e mobili d'ogni sorte» (Archivio Storico dell'Arte III, 1890. 142.). 1671-ben Marquis de Seignelay jegyzi fel útinaplójában: «Sono andato quindi a vederé dei quadri che mi si disse molto belli e vendibili con altre cose della Villa Ludovisi» (Gazette des Beaux-Arts XVIII, 1865. 361.) 35 A g n e 11 i, J. : Galleria di pitture del Signor Cardinale Tommaso Ruffo. Ferrara, 1734. 88; Santangelo, A.: Museo di Palazzo Venezia. Catalogo. Roma, é.n. 9. old., 902. sz. vászon 77 X 66,5 cm. Az 1623. évi Ludovisi inventárban «Un ritratto con una berretta in testa» meghatározással Giorgione műveként szerepelt. L. F e 1 i c i, G. : i.m. 142.
