Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.

Mancini oeuvrejébe sorolja.

36 Minthogy a későbbiek során, a leningrádi « Férfiarckép »-pel kapcsolatban még behatóbban foglalkoznunk kell a Mancini kérdéssel, itt csupán utalunk arra, hogy a legcsekélyebb tényleges támpont sem támasztja alá ez utóbbi attribuciót. Semmi sem indokolja, hogy számos más giorgioneszk portréhoz hasonlóan a Ludovisi-gyűjteményből származó kettős arcképet a csupán egyetlen hiteles Madonna-képe (Lendinara) révén ismert gyenge és Bellini-utánzó Mancinivei hozzuk összefüggésbe. A probléma megnyugtató megoldására valószínűleg csak az 1500—1510 körüli arcképek emlékcsoportjának szisztematikus vizsgálata, az egyes típusok, kompozíciós megoldások pontosabb meghatározása után nyílik majd mód. A Ludovisi-gyűjtemény egykor Giorgionénak tulajdonított kettős arcképe stílusban, felfogásmódban a legközelebbi rokonságot kétségkívül az Uffizi ún. Gattamelata-portréjával mutatja (41. kép), az arc és száj vonala, a modellálás, a sajátosan elmélyült, mélázó kifejezés a budapesti Broccardo-portréra emlékeztet.

37 Különös figyelmet s behatóbb vizsgálatot érdemel a félalakos kettős portré e típusának kialakulása : minden jel arra mutat, hogy evvel a megfogalmazással a XV. század végén, a XVI. század elején találkozunk először a velencei festészetben. A feljegyzések szerint Giorgione több ilyen jellegű arcképet is festett, ezek közül azonban csak a Michiel által 1525-ben említett Hieronimo Marcello-képmás azonosítható (Bécs, Kunsthistorisches Museum). A Vasari által Firenzében idézett Borgherini kettős portrét mindmáig nem sikerült megnyugtatóan meghatározni. A kép egy ifjút és mesterét ábrázolta s így nem fogadhatjuk el Friedeberg feltevését, mely szerint a Palazzo Venezia festménye az egykori firenzei kettős arcképpel azonos. A háttérben szerényebben meghúzódó ifjú kísérő a szembenéző s a kép egész szélességét kitöltő főalaknál is fiatalabbnak látszik és semmiképpen sem lehet annak mestere.

38 A római kép datálása eléggé bizonytalan. A viselet s különösen a hosszan vállra omló haj, a zazzera s ezzel együtt a simára borotvált arc nyújt ugyan valamelyes támpontot, de semmi esetre sem elegendőt, hogy a kép keletkezési idejét egészen pontosan és szűkebb időhatáron belül meghatározzuk. A Giorgionénak tulajdonított, vagy Giorgione körébe sorolt férfiarcképeken, 1. « Önarckép », a berlini és müncheni « Férfiképmás », a budapesti Broccardo stb., mindig hosszú hajat, zazzerát és csupasz arcot látunk. 36 R a v a g 1 i a, E. : Un quadro inedito di Sebastiano del Piombo. Bollettino d'Arte I, 1921 —1922. 474. (Verdelotto képmása); Longhi, R. : Viatico per cinque secoli di pittura veneziana. Roma, 1946. 22, 63. (Giorgione) ; F i o c c o, G. : Pier Maria Pennacchi. Rivista delR. Istitutod'archeologiaestoria dell'arte VII, 1929. 133. (Domenico Mancini); Wild e, J. : Die Probleme um Domenico Mancini. Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. VII. 1933. 97. (Torbido); Zampetti, P. : Giorgione e i Giorgioneschi. Catalogo della Mostra. Venezia, 1955. 35. sz., 80. old. (Giorgione); Zampetti, P.: Postille alla mostra di Giorgione. Arte Veneta IX, 1955. 54, 68, a firenzei ún. Gattamelatával «Debbono essere riferite senza dubbio al suo ambiente, alla sua cultura, al suo mondo poetico». 37 Az un. Gattamelata, egy páncélos fiatal hadvezér és kísérőjének kettős félalakos portréja a bécsi császári gyűjteményekből került 1826-ban Firenzébe. Valószínűleg azonos a prágai inventárban Tiziano iskolájának tulajdonított «zweiarmierte Männer mit Schlachtschwert» megjelölésű képpel (Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses. X. 1889. CXXXYT. old., 281. sz). Meghatározása éppúgy ingadozott, mint a gránátalmás arcképé, hosszú ideig Cavazzolának, olykor Torbidónak, Mancimnek s újabban Giorgionénak tulajdonították. Az 1955. évi Giorgione-kiállításon Giorgione művekónt szerepelt (36. sz.). 38 Friedeberg, M. : Ein Doppelbildnis des Giorgione. Kunst und Künstler XXI, 1923. 92. A Borgherinit ábrázoló kettős arckép azonosítására több kísérlet is törtónt; H. Cook egy richmondi (Cook gyűjt.) képmást igyekezett vele kapcsolatba hozni, 1. The Burlington Magazine XLVIII, 1926. 23. 7* 99