Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században, II.

maison-cégnél eladásra. Ez alkalomból részletes katalógus és metszetkiadvány készült a 157 (155) tételt tartalmazó képanyagról, mely hosszas tárgyalások után 1818-ban végül a porosz király tulajdonába Berlinbe került.

2 A gyűjtemény egy része ekkor a múzeumban nyert elhelyezést, a festmények egy nem jelentéktelen hányada azonban szétszóróelott a különböző középületekben, királyi palotákban, közzétételre nem került s az idők során teljesen elkallódott. Az 1638. évi Giustiniani-inventár hat képet említ határozottan s további négyet feltételesen («si erede») Giorgione műveként. Az 1812. évi párizsi katalógusokban és a berlini leltárban ezek közül hármat tudunk azonosítani : a « Krisztus és a házasságtörő nő», «Salome» és a «Szibilla» ábrázolását. Az «Adulterá»-t, jóllehet a XVII. század folyamán változatlanul megőrizte attribucióját Delaroche és Lanclon 1812-ben Párizsban Piombo műveként tc-szi közzé, a Berlinben, majel letétként Marburgban felbukkanó kép meghatározása azóta is állandóan változik, anélkül azonban, hogy reprodukálására, alaposabb elemzésére valaha is sor került volna (28—29. kép).

3 Crowe és Cavalcaselle egy jegyzetben Pordenone vagy G. Campi egy utánzójának tulajdonította, Berenson és újabban F. Heinemann Rocco Marconi művei közt sorolta fel.

4 A kompozíció a képsíkkal párhuzamosan, meglehetősen zsúfoltan elrendezett alakokkal kétségtelenül mutat bizonyos rokonságot Rocco Marconi «Adultéra» képeivel, a típusok azonban annyira eltérőek, a formaadás annyival erőteljesebb, plasztikusabb, hogy a szerző azonosságáról aligha beszélhetünk. A berlini kép egyes alakjai a jelentős változtatásban is félreismerhetetlen hasonlósággal térnek vissza egy valamivel későbbi védencei « Krisztus és a házasságtörő nő» kompozíción, azon a sokalakos képen, mely az egykori modenai hercegi gyűjteményből került a bordeaux-i képtárba s a XVII—XVIII. században Tiziano műveként szerepelt (30. kép). Az elrendezés, a középtengelyben álló Krisztussal, tőle jobbra és balra a két csuklyás főpappal, s a két szélen a farizeus, illetve a házasságtörő nő alakjával vitathatatlanul ugyanarra az elgondolásra nyúlik vissza, de megtaláljuk a boreleaux-i képen azt a két portréfejet is — egy sisakos ifjú és egy sötéthajú, szakállas bajuszos férfi fejét a jobb szélem •— mely a párizsi katalógusok megjegyzése szerint Giorgionét, illetve Palma Veeehiót örökítette meg. A bordeaux-i kép mestere, akit leginkább a Tiziano-műhely flamand iskolázottsági'! tagjai közt kereshetünk. 1540 körül ügy látszik inspirációként, mintaképként felhasználta és variálta a G-iustinianiábrázolást, lehetséges azonban az is, hogy minél a két festménynek, egy korábbi, elveszett közös mintaképe volt. További, bár halványabb összefüggéseket mutat a Giustiniani-gyűjtemény képével egy korábban ugyancsak Giorgionénak tulajdonított « Adultéra »-kompozíció a chantillyi Musée Condéban (1. a kövér farizeus profilalakját a bal szélen s a sisakos vitézt a jobb oldalon. 31 kép). Jóllehet a szakirodalom - Delà roche, IT.: Catalogue Historique ej Raisonné de Tableaux par les plus grands peintres des Ecoles d'Italie composant la rare et célèbre Galerie Giustiniani. Paris, 1812; L a n d o n. C. P.: Catalogue de la Collection Giustiniani. Paris, 1812; Verzeichniss der ehemals zu der Giustinianisehen jetzt zu den königl. Sammlungen gehörigen Gemälde. Berlin, 1826. 3 Giustiniani inv. 26. sz. « Un quadro sopraporto di mezze figure di grandez/.a del naturale cou 1'história delT

Adultéra avanti a Christo con Ii Farisei dipinto in tela larg. pal. 7 alto pal. 5 in circa di mano di Giorgione da Castelfranco ...» (1 pahno = 22,34 cm). Silos, J. M. : i.m. 97; Del a r o c h e, II. : i.m. 50. sz; L a n d o n, C. P. : i.m. 117. old., 55. tábla, Verzeichnis.? 46. sz. A berlini múzeum 1931. évi katalógusában a letétként kiadott képek jegyzékében 196. sz. (Rocco Marconi? « Krisztus és a házasságtörő nő », vászon, 100 X 140 cm, Marburg). 4 Crowe and C a v a 1 c a selle: A History of Painting in North Italy. London, II. 1871. 291 ; Bor o n s o n, B. : Italian Pictures of the Renaissance. Venetian School. London, 1958. I. 119; Heinemann, F.: Bellini e i Belliniani. Milano, 1963. I. 199. Ül