Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM EPONA-UO

MBORMŰ VE I A Szépművészeti Múzeum 1960-ban egy ismeretlen lelőbelyú, állítólag Dáciából származó márvány domborművet vásárolt meg magángyűjtőtől.

1 A relief naiskosban trónoló Epona alakját ábrázolja egy-egy feléje lépő, profilban kifaragott csikó között (3. kép). E darab a Múzeumban már 1947-ben egy magángyűjtők anyagából rendezett kiállításon bemutatásra került,

2 de az Epona-ábrázolásokról készült legújabb összeállítások

3 nem említik. Pedig a Múzeum márvány domborműve nemcsak az antithetikus csikópár között trónoló Epona aránylag kisszámú emlékanyagát gyarapítja örvendetesen, hanem ezenfelül az ábrázolás szerkezeti és ikonográfiái sajátosságai, valamint vallástörténeti tanulságai miatt is figyelmet érdemel. A mondottakra való tekintettel a következőkben épp ezért a legnagyobb örömmel teszek eleget Szilágyi J. György ismételt szíves baráti ösztönzésének, hogy e reliefet fontosabbnak ítélt összefüggéseiben a Múzeum Bulletinjének hasábjain ismertessem. A domborműves tábla anyaga szürkéssárga márvány. A tábla arányaiban eléggé nyomott naiskos formáját és felépítését mutatja. Az eredeti naiskos-architektúrát azonban, mint a legtöbb hasonló császárkori darabon, már a leegyszerűsített geometrikus keretelés helyettesíti; felül sima oromzat, amelyhez az antae-nek megfelelő függőleges léctagok már minden tartó funkció nélkül csatlakoznak. A naiskos fülkerószének felső sávjában kétoldalt széthúzott függöny (velum)* között jelenik meg a reprezentatív ábrázolás: Epona, a lovak társaságában. Az istennő a császárkori ábrázolásokról jól ismert magas támlájú trónuson ül homloknézetben, nyitott, alig jelzett kontraposztos lábtartással. A kissé előretolt jobb, és a visszahúzott bal alsó lábszár egyaránt kifelé ferdül. E nyitott lábtartást a csikókat átölelő istennő széles kartartása funkcionálisan teljes mértékben indokolja és reálissá teszi. A nyitott lábtartás következtében a felső lábszárak sem párhuzamosak egymással, hanem a csípő irányából ferde vonalakban, radiálisán indulnak ki. 1 Ltsz. 60.15.A. Méretei: m.: 21,4 cm, s/..: 20,4 cm, v.: 3,2 cm. - O r o s z 1 á n Z. — ü o b r o v i t s A.: Antik kiállítás. Vezető. Budapest (1947) 11. old., VH/g. 'Magnen, R. — Theveno t, É.: Epona, déesse gauloise des chevaux, protectrice des cavaliers. Boi-deaux (1953) és Supplementum (1956). Vö. megjegyzéseimet: Arch. Ért. 83 (1956), 222 sk. Azóta megjelent fontosabb anyagközlő munkák: Benoit, F.: Ogam. VII (1955), 360 sk.; B e n o i t, F.: Ogam. XI (1959) 43 sk., 346 - 347; L a n t i e r, J.: Hommages à W. Deonna, Coll. Latomus. Bruxelles, LVII (1959), 337 sk.; Rolling, A.; Germania. 39 (1961), 484-485. A 1 co c k, J. P. : The Antiquaries Journal XLIII (1963), 118 sk., különösen 119 — 121. A további irodalmat 1. a dolgozat végén, az emlékanyag osztályozását tárgyaló részben. 4 A parapetasma kettős funkciójáról a császárkori reliefeken legutóbb. Picard, M. Th., Atti del VII

0 Congresso Internaz. di Arch. Class. IL Roma (1961), 433 sk.