Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

Az istennő rövid ujjú, a nyaknál háromszögben kivágott, a mell alatt felkötött és egészen a lábfejekig leomló hosszú ruhát visel, amelyet a mellrészen az öv alatt és az alsó lábszárak magasságában merev vonalszerű redők tagolnak. Lábait alacsony profilált zsámolyra helyezi. Ölében valószínűleg festéssel jelezték a takarmányszerű eleséget, amelyből a két oldalról odalépő csikók falatoznak. Az antithetikus állatalakok nem pontos tükörképei egymásnak. A bal oldali valamivel nagyobb és erősebb testű, mint a jobb oldali. Epona gesztusai sem azonosak. Egyik kezével a jobb oldali csikó nyakába markol, míg bal tenyerét a másik állat nyakára teszi. Egyelőre megelégszünk e különbségek regisztrálásával, melyeket a további megfigyelésekig úgy tekinthetünk, mint amelyek az antithetikus kompozíció merevségének némi fellazítását célozták.

5 A domborművön nem vehetők ki festési nyomok, amelyek nem egy Eponadomborművön felismerhetők. így sokszínű festés nyomai maradtak meg az egyik alesiai, dalheimi, valamint a reimsi Epona-domborművön.

6 A plovdivi márványtáblán vörös festés nyomait találta a publikáló.

7 A karlsruhei fülkés sztélén a kantárt festették rá.

8 A Rajna-vidéki fogadalmi táblák egyik csoportjára jellemző, hogy nem faragták ki a kanca belső lábait, hanem a relief-háttéren festéssel tüntették fel azokat.

9 A Szépművészeti Múzeum domborművén is festéssel ábrázolhatták az istennő ölébe terített takarmányt, amelyből az állatok esznek, mint ahogy a széthúzott velum felerősítését és még sok más részletet is festéssel jelezhettek. így az sem kizárt, hogy a képsíkban ábrázolt állatpár fölött látható aránylag nagy üres felületre egy másik csikópár alakját is ráfestették, mint ahogy a Maxentius-cirkusznak a következőkben még sokszor idézett és domborművűnkkel szoros kapcsolatokat mutató falfestményén látjuk. A rendeltetését illetően rokon emlékanyagnak számító thrák lovas héros domborművek közül a Philippopolis (Plovdiv) területén előkerült fogadalmi tábla,

10 amely ritka jó fenntartásban őrizte meg az eredeti sokszínű festést, adhat ízelítő' a Duna völgyében forgalomban levő kultikus domborművek eredeti színhatásáról. Ami a Szépművészeti Múzeum domborművén az eredeti ábrázolásból ránk maradt: a naiskos-keretelés, valamint az elnagyoltan kifaragott istenalak és állatpár, tulajdonképpen csak e fogadalmi tábla vázát tartotta fenn, amelyről a finomabb részletek már hiányoznak. Jelenlegi állapotában tehát a múzeumainkban őrzött legtöbb votívtáblához hasonlóan, művészettörténeti nézőpontból csupán az ábrázolás kompozíciójának, valamint legfőbb ikonográfiái sajátosságainak tanulmányozását teszi lehetővé. 5 Ennek példái nemcsak az Epona-domborműveken (Köngen, St. Leu: Magnen, R. — Thevenot, É.: i. m. 43, 5. t.), hanem a klasszikus potnia-ábrázolásokon is lépt en-nyomon kimutathatók. e

Espérandieu: Recueil général des bas-reliefs, statues et bustes de la Gaule romaine. 7110, 4255, 3672. 7 B o t o u c h a r o v a, L. : [Rev. arch. I (1949)], 165. H

Espérandieu: C(omplément). 363. •Espérandieu: 4262(l)alheim), 4273 (Conteren), 5912(Mainz), 7355 (Rheinzabern), C.13 1 .(Heddernheim), 392(Klingenberg) stb. 10 Színes rajzát közölte Z o n t s c h e v, D.: Wiener Jahreshefte (1941). 6. A thrák lovas héros táblácskáinak festéséről általában 1. K a z a r o v, G.: Die Denkmäler des thrakischen Reitergottes in Bulgarien (Diss. Pann. IL 14) Budapest (1943) 4.