Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok

szöveget, valamint gobelintervei sokkal alkalmasabbnak bizonyultak ennek a stílusnak a kifejezésére. Maga Rippl-Rónai is, néhány kísérlet után, elhagyta ezt az utat, és a Nabi-kör ihletését őrző intim intérieurök és gyengédebb pasztellportrék készítésének útjára tért. Rippl-Rónai 1892 és 1901 között Párizsban is számos kiállításon mutatta be alkotásait a francia közönségnek,

58 közöttük iparművészeti tárgyakat, és a Revue Blanche-ban egy hasonló szellemű grafikát. Ezekkel a művekkel közvetlen hatást is gyakorolhatott a litográfus Lautrec néhány felülmúlhatatlan alkotására, melyek Rippl-Rónai festményeivel közeli rokonságot árulnak el. Mindhárom fent idézett — a művész «fekete korszakából* való — festmény

59 hatása nem Rippl-Rónai műveiben él tovább, hanem a szűkebb baráti körből, a Revue Blanche köréből kinőtt Lautrec litográfiáiban jut el a legalkalmasabb, maradandó kifejezésmódhoz. Hogy Lautrec Rippl-Rónai műveit ismerte, azt egészen bizonyosnak vehetjük. Vajon az 1895-ben készült Revue Blanche plakát (43. kép)

60 a korcsolyázó Missia Natanson-Godebska alakjával, a vörösruhás May Belfort (44. kép)

61 és a kékszemű May Milton

62 ábrázoló plakátra Lautrecet nem Rippl-Rónai említett képei ihlették-e ? A dekoratív foltokban, a síkszerű előadásmóddal, a különös, vékony és fénytelen festéssel komponált festményekben felvetett művészi probléma, a mesteri virtuozitással komponált plakátokban találta meg a végleges művészi megoldást. Ha mindkettőjükre hatással volt is Gauguin harsogóan színes, síkszerű, öszszefogott és dekoratív kontúrokba ágyazott festésmódja, és egyes korszakaikban a költői Carrière portréművészete,

63 joggal felvethető, hogy Rippl-Rónai felfogása ihlette Lautrecet olyan műveivel, mint a fentiek mellett az 1891 körül készült «Agyban fekvő nő»,

64 melyről ő maga is azt írta, hogy az egész voltaképp egy alig színezett kontúrrajz (45. kép) és amelyet Genthon István úgy említ, mint a művész első gyöngyszemeinek egyikét.

65 Ha ezt a képet összevetjük Lautrecnek a CaféConcert sorozatba készített «Ta bouche» című litográfiájával,

66 akkor a kapcsolat a két mű között világosan elénk tárul. Kapcsolat és kölcsönhatás a két csaknem egykorú művész között nyilvánvaló. Rippl-Rónai a kis nemzet vidéki légköréből jutott el odáig, hogy a művészet legelevenebb műhelyében, Párizsban alakuljon festővé, és vegyen részt egyben a haladó festészet kialakításában. Lautrec pedig, a francia főúr, Toulouse grófjai közül érkezett el a mindent felszívó Párizs művészköreibe. De mindketten megtették, mindegyik a maga módján, a maguk elhivatottságához, képességeihez mérten azt a lépést, mely a századforduló előtti festészetet a haladás, az újítás, a születő új útján vitte tovább. 58 Ezeknek részletesebb leírását 1. P e w n y, D.: Rippl-Rónai József. Budapest, 1940. 59 így nevezi a művész maga ezeket a képeket. I. m. 54. 60 D. 355. 61 D. 354. 62 D. 356. 63 Ezt Lautrecnek egyik legvonzóbb korai alkotása az 1891-ben készült «Femme aux gants noirs», (O. Saincière gyűjtemény, Párizs) és Rippl-Rónainak 1896-ban készült «Mme Mazet» c. portréja o. v. 100 X 80 cm. Magyar Nemzeti Galéria) világosan mutatja. Ez esetben a két festmény között olyan erős a kapcsolat, hogy feltehető, Rippl-Rónai ismerte Lautrecnek ezt az elragadó alkotását. 64 O. v. 62.5 X 71.5 cm. Magyar Nemzeti Galéria. 65 Rippl-Rónai József. Budapest, 1958. 11. 66 D. 21.