Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok
dokink, leveleikben, vitáikban ugyanúgy küzdöttek az új törekvések diadalra juttatásáért, mint az ecsettel, addig Lautrecről szinte sommilyen erre vonatkozó feljegyzés nem maradt fenn. Levelezése, ha egyáltalán létezik is, nem ismeretes. Ilyen jellegű önvallomások hiánya, valamint az a tény, hogy az idegen ösztönzést inkább grafikai műveiben, erősen a maga képére átformálva, dekoratív öszszefogottsággal alkalmazta, késztették arra életrajzíróit, hogy benne a környezetből kiragadott, a művészeti élettől független egyéniséget lássanak. Pedig Lautrec, elsősorban korai kompozícióiban, de arcképein is élete végéig felhasználta az impresszionisták eredményeit, meglátta és meg is emésztette az új törekvéseket, melyeket az «Art Nouveau», a szecesszió, a Nabi-csoport vetettek felszínre. Legfeljebb ezeket a hatásokat erősen átformálva, inkább grafikáiban alkalmazta. Az «Art Nouveau», a szecesszió részére, a legalkalmasabb terület a dekoratív megoldásokra kiválóan használható színes litográfia és az iparművészet néhány vállfája. Majd minden e körben tevékenykedő művész tett is kirándulásokat a színes litográfia, a fametszet, a gobelin, sőt a kerámia területére is. 50 Nem véletlen az sem, hogy ezeken a területeken tudott az «Art Nouveau» nemcsak sikereket elérni, de olyan műveket létrehozni, melyek a közelmúlt eme irányzatában máig is művészi értékek maradtak. Az «Art Nouveau» egyik jelentős magyar képviselője, a már említett RipplRónai József, 1889 és 1892 között festményeiben is kísérletezett evvel a dekoratívösszefogott stílusirányzattal. Mme Leroy d'Etoiles festőnő arcképe — «Nő váza val» címen ismert mű (4L kép) — és más ezekkel egyívású ós hasonló faktúrával készült képek, mint «Emlékezéseiben» írja, számos gúnykacajt eredményeztek."' 1 A képeket a kiállításokon izolálták, körülrakták zöld növényekkel. így még jobban kiváltak a hagyományos technikával és felfogásban készült művek közül. Állítólag a király (Ferenc József) azt mondta volna a «Nő vázával* című képről: « Hiszen ez nem olajfestmény, ez csak szénrajz». 52 Maga a festő is azt írja a továbbiakban, hogy ezt egészen természetesnek találja, mert a kép tényleg nagyon emlékeztet a szénrajzra. Talán úgy fogalmaznánk meg, hogy ezen a festményen, mint Lautrec legjobb plakátjain, a dekoratív tendencia uralkodik. így az alacsony horizont, a síkszerű előadásmód, az összefogott kompozíció, a fehér fal szűkszavú jelzése — melyből nem kidomborodik, inkább belevésődik a sziluett — valóban a festő oeuvre-jében érdekesség, különös, dekoratív megoldású, párizsi zamatú csemege, mely a maga korában a festői előadásmód megszokott törvényeitől erősen különbözött. Rippl-Rónainak ez a képe 53 modernebb, dekoratívabb, grafikusabb hatású, mint a hasonló formátumú 54 1 8 8 9-ben készült, kissé a montmartre-i festők édeskésségét, kissé Munkácsy szalonképeit visszacsendítő «Parizsi nő fehérpettyes ruhában* (40. kép). 55 De ez is, a ((Kalitkát tartó nő» (42. kép) 56 is erősen grafikai jellegű hatást kelt. A festőnek ez időben készült litográfiái, így főként a «Les Vierges» című kis kötet négy lapja, 57 melyhez G. Rodenbach belga író készített szimbolista 30 Itt csak Maillol és Rippl-Rónai gobelinterveit, Gauguin kerámiáit emeljük ki a gazdag adat-anyagból. 51 R i p p 1-R ó n a i, J.: Emlékezések. Bp. 1911. 126. 52 R i p p 1-R ó n a i, J.: Emlékezések, Bp. 1911. 126. 53 «Karcsu nő vázával*, 1892. O. v. 182 x 176 cm. 54 Ezeken a magas, álló formátumú, csaknem életnagyságú képeken Whistler hatása, aki ekkor Párizsban nagyon népszerűvé vált, félreismerhetetlen. 55 1 8 8 9. O. v. 182 x 70 cm. Magyar Nemzeti Galéria. 56 1892. O. v. 186 X130 cm. Magyar Nemzeti Galéria. 57 (Párizs, 1895) Bing kiadása.
