Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok

vesén beszélnek Lautrecről úgy, mint aki a Moulin-Rouge, a Nouvelle Cirque vagy a kerékpárversenyek eseményein és a Rue des Moulins házaiban^ töltötte idejét, tagadhatatlan, hogy a leghaladóbb irodalmi és művészeti törekvéseknek teret nyújtó Revue Blanche szerkesztőségébe is eljárt és a Natanson családdal — akiknek házát számos jelentős művész, író és műkritikus látogatta — szoros baráti kapcsolatot tartott fönn.

44 Műveiből kiviláglik, hogy ismerte és számon tartotta nemcsak Degas munkásságát, de a kortársak közül Van Gogh, Seurat, Carrière és a sok szempontból vele rokon Gauguin műveit is. B. Nicholson az 195l-es Lautrec kiállításokat összefoglalóan ismertető cikkében írja első ízben, hogy Lautrec 1884 előtt már ismerte Manet képeit, hogy a nyolcvanas évek közepén kapcsolatban volt Seuratval és Van Gogh-gal,

45 mely utóbbiról az 1887-ben készült ragyogó pasztell-portré a leghathatósabb bizonyíték.

46 Nicholson a japánok szerepét is említi, majd Carrière neve bukkan fel a rövid ismertetésben, míg a nézetünk szerint leggyümölcsözőbb hatás, a Gauguin-nel és körével való kapcsolat, utolsónak marad a felsorolásban. Evvel, bár csak igen vázlatosan, meg is történt a jubiláris kiállítások eredményeinek összegezése, Lautrec beillesztése a kor művészeti áramlatainak vonalába, Ha a korai festményeket — melyek elsősorban Degas hatását tükrözik

47 — nem is tekintjük, a későbbiek során azt figyelhetjük meg, hogy Lautrec nemcsak az eszmei mester műveit tanulmányozta, de nyitva állt a fiatal forrongó törekvések hatása előtt is. Festményeinek faktúrája, a széles foltokban, erős körvonalakkal, síkszerúen való komponálás, mely elsősorban a plakátokon és a korai, színes litográfiákon, valamint az Yvette Guilbert-sorozatok (főként az első) dekoratív megoldásában mutatkozik meg, félreérthetetlenül vall arról a tényről, hogy Lautrec nem volt olyan magányos csillag, mint amilyennek eddig életrajzírói bemutatták. A baráti köréhez tartozó festők nevét jórészt Lautrec barátsága, ábrázolásai tartották fenn, műveik már kevésbé állták meg az idő ítéletét.

48 Ezek nem bizonyultak ihlető társaságnak a teoretikus szemléletre amúgy sem hajlamos Lautrec számára.

49 Míg a nagy kortársak, ha csak Van Gogh-ra, Gauguinre és Cézanne-ra gon44 Vö.: Natanson, Th.: Peints à leur tour. Paris, 1948. a hazai szerzők közül ismét a kortárs Rippl-Rónai «Emlékezéseit» idézzük erre vonatkozóan: «Harmadfél év előtt Bernhcmnél voltak kiállítva a Thadée Natanson tulajdonában levő műveik, s e kiállítás katalógusának Mirbeau írta az előszavát. Különösen Vuillard, Bonnard, Valloton szerepelnek közülük. ... Ebbe a művésztársaságba tartozott még Denis, Serusier, Ranson, egy ideig Cottet is, de Toulouse-Lautrec egész haláláig. A társaság úttörő — s részben jelentékenyebb — rokonsága a festők között Cézanne, Gauguin, Renoir, Pissarro, Degas, Seurat,

Signât;, a szobrászok közül Roclin és akiről már szóltam : Maillol voltak.» I. m. 44. 45 Nicholson, B.: Notes on Henri de Toulouse-Lautrec. The Burlington Magazine XCIII (1951) 299. 46 V.W.van Gogh gyűjtemény, Laren. 47 Ezek közül különösen kiemelkedik Degas hatása az 1880 körül készült lovasokat, lovakat ábrázoló képein («Amazon és groomja» Albi, Múzeum; «Dog-Cart» Albi, Múzeum), a táncosnő ábrázolásokon, mint az Ancelin-fogadó falképén (1885, Art Institute, Chicago) és a későbbiekben Degas «Abszint» című képének ihletésében készült művek, mint az «A ma Mie», a «Gueule de bois ou la Buveuse» (Fo^g Art Museum, Cambridge) vagy az Elles-sorozathoz készült «Nő mosdotallal» ( Degas : Nő fürdőben, Paris, Louvre) hogy csak néhányat említsünk a sorban. 48 Közülük talán Emile Bernard művei állták leginkább az idő múlását. Louis Anquetin, François Gauzi, Charles Maurin és a később belső építészként működő Francis Jourdain főként Lautrec róluk készült rajzainak köszönhetik, hogy nem merültek teljesen a feledésbe. 49 Lautrec egyetlen megnyilatkozása, melyből «muvészi hitvallására* következtethetünk egy, 14 éves korában íródott levélben maradt fenn, melyben azt írja : megkísérelte a valóságot ábrázolni és nem eszményivé hamisítani. J edlicka, G: Henri de ToulouseLautrec. Erelnbach-Zürich, 1943. 15,