Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok

vészfigurák nagyobb része jelentéktelen; az elméleti vitákban sem jegyezték fel részvételét. Egyénisége, különösen grafikai műveiben igen erősen nyilvánul meg, az őt ért hatásokat oly mélyen feloldja, hogy a kortárs-művészek hatását, egyes műveinek kapcsolatát a kor haladó irányzataival, a kiállításokon, műtermekben nyilvánosságra került művekkel alig mutatták ki. Eletében megjelent kritikákban, mind a francia, mind a külföldi ismeretetésekben úgy jellemzik, mint a japánok hatása alatt álló Degas utánzót.

38 Emlékezéseiben Rippl-Rónai is a «perverz japanok» hatását jegyzi fel,

39 akik egykor szinte valamennyi haladó-újító művészre jelentős hatást gyakoroltak.

40 Ez a nézet nagyjából máig is tartja magát, a szakirodalomban az általános felfogás szerint «seul Degas ... peut être considéré comme son maître idéal».

41 Kétségkívül van Lautrecben valami, a művésztársadalmon kívülálló vonás, ami jobban elválasztja őt kortársaitól, mint az ugyancsak útkereső magányosokat, Gauguint, Van Gogh-ot vagy Cézanne-t. Párizsi élete kezdetén nem olvadt bele a bohém-kispolgári művésztársadalomba, a Montmartre legutolsó lebujában is a származására büszke főúr maradt, aki csak kirándult a művészek közé. Az, hogy a festészetet a gyakorlat és nem az elmélet oldaláról közelítette meg, valamint szenvedélyes kirándulásai a litográfiái nyomás technikai útkereséseibe,

42 a kortársak előtt is végeredményben «dilettans arisztokratának* könyvelte el, és mivel nem az érvényesülés útját kereste, mert anyagilag erre nem volt rákényszerítve, semmi sem vitte sem az akadémikus festők «dísz»-képmásainak, sem az alkalmazott grafikusok kénytelenségből a kispolgári ízlés előtti meghajtásának útjára, De senki, még a legnagyobb művész sem él sem a társadalmon kívül, sem a társadalom fölött. Ismerjük az iskolai évekből datálódó barátságát Maurice Joyant-nal, aki 1890ben — Theo van Gogh kiválása után — az impresszionistákat és postimpresszionistákat vásároló és számukra kiállítási lehetőségeket nyújtó Goupil-Galeries művészeti vezetője lett.

43 Tudjuk, hogy ettől fogva szinte naponként benézett hozzá a műkereskedésbe, ahol módja volt a még elismertetésért küzdő avantgardista művészeti irányok legjobb képviselőinek több alkotásával megismerkedni. Bár szí88 «... les critiques et les connaisseurs regardaient son oeuvre avec condescendance; à leurs yeux, il fallait tout au plus y voir le travail d'un amateur de talent, de l'école de Degas...» H a n s o n, L. et E.: i. m. 307. 39 Ri p p 1-R ó n a i, J.: Emlékezések. Bp. 1911. 47. 40 Hogy a művészi kifejezésre milyen hatással voltak, arról elsősorban a múlt század utolsó negyedének grafikái tanúskodnak. De hogy a művészek mindennapi életében is erős szerepet játszottak, arról olyan festmények tanúskodnak, mint Van Gogh: «Père Tanguy arcképe japán metszetekkel)) (1887 — 1888), Edward G. Robinson gyűjtemény, Los Angeles, Calif.; van Gogh másolata Hiroshige fametszete után, V. W. van Gogh gyűjtemény, Laren; Gauguin: «Csendélet japán metszettel)) (1889), Ittleson gyűjtemény, New York. Az egész kérdés igen részletes tárgyalása egyébként a «Gauguin, sa vie, son oeuvre» (Paris, 1958) tanulmánykötetben található. T h i r i o n, Y.: L'influence de l'estampe japonaise dans l'oeuvre de Gauguin. 95 — 114. 41 V e n t u r i, L.: De Manet à Lautrec. Paris, 1953. 267. 42 Erre vonatkozóan a legplasztikusabb képet Thadée Natanson rajzolja Lautrecről: «... un matin où j'avais été chercher un peu tard, à l'imprimerie. La presse s'était tue. L'atelier paraissait vide. Ce n'est que le pied sur une des dernières marches qui y descendaient que j'ai pu découvrir enfin Lautrec, non pas penché, couché, toute de son peu de long couché, sur une pierre beaucoup plus grande que lui. Jamais satisfait, toujours acharné, il caressait jusqu'au tout dernier moment, pour une retouche de plus, la dalle qui devait, dès le debut de l'après-midi, se mettre en train pour imprimer la première couleur». Un Henri de Toulouse-Lautrec. Genève, 1951. 94. 43 L. a többi között R e w a 1 d, J.: Post-impressionism from van Gogh to Gauguin. New York, 1956. 545. y* 131