Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNE: Toulouse-Lautrec tanulmányok
A kilencvenes évek közepén keletkezhetett a drezdai Kupferstich-Kabinett tulajdonában levő két rajz. Ezek közül az első — bár azonosságát nem sikerült megállapítani — valószínűleg egy Rue des Moulins-beli lányt ábrázol (33. kép). 18 Jellegzetessége a kissé eltompult arckifejezés és a rövidre vágott haj, mely a kilencvenes években már szórványosan előfordult Lautrec modelljein, de inkább a lesbikus nők ábrázolásain. 1895— 1896-ban aratta kimagasló sikereit az operettszínpadokon egy elragadé) színésznő-táncosnő, Marcelle Lender. Feljegyezték, hogy Lautrec mintegy hússzor egymás után nézte meg Hervé «Chilpéric» című operettjében, és így beszélt róla : «Je viens seulement pour voir le dos de Lender, regardez-le avec soin, vous ne verrez jamais rien de si magnifique». 18 Ezeknek a megfigyeléseknek köszönhetők a művésznőt bemutató litográfiák és az a híres festmény, mely a chicagói Art Institute egyik büszkesége. Ezen is a Chilpericben ábrázolja Lendert, amint fantasztikus virág fejékkel bolerót táncol. Mindig másként, mindig könnyedén, ragyogóan jelenik meg Lautrec művein. A drezdai rajzban 20 inkább finom profilja, kecsessége, hullámos hajának lágy esése alapján ismerhető fel, ellentétben egyes litográfiák torzító jellemzésével (34. kép). Rendkívüli hasonlatossága az ugyancsak kékesszürke papírra nyomott, 1898-ban készült litográfiával 21 nem hagy kétséget az ábrázolt kilétét illetően. Egy másik, ugyancsak vörös krétarajz (36. kép), zongorázó nőt ábrázol. 22 Az elragadó finomságú profil Lautrecnek egy előttünk csak reprodukcióból ismert képével, az 1933-ban a Blot árverésen rendkívül magas összegért eladásra került «La Sphynge»-el (35. kép) áll közeli kapcsolatban. A képen 1898-as datálás olvasható, ezt mindkét közlője el is fogadta. 23 A színes reprodukcióban is érzékelhető rendkívül finom kompozíció, a hideg színek könnyed felrakása; a tünékeny asszonyi báj rögzítése egyébként Lautrecnek csak ritkán sikerült és talán sosem volt szándékában. Kortársai joggal írták róla, hogy maga körül mindent csúnyának lát, és a világ csúnyaságát még el is túlozza. 24 Az 1896-os hamburgi plakátkiállítás előszavában a nyilván elfogulatlan M. B. jelű szerző is azt írja róla: «Lautrec ist der Maler des Ungewöhnlichen, des Hässlichen, der berechtige Realist, der mit Kraft und Geist seinen Gegenstand durchdringt, der das Lebendige dekorativ und das Charakteristische im Extrakt giebt». 25 Pedig ez a szerző csak plakátjairól ítélt, ahol az expresszivitás alapvető alkotóelem, és miután a modelleket nem ismerte, nem tudhatta, milyen mértékben torzítja el őket művein. Jelen esetben azonban, és ilyen eset nem sok van, mintha Lautrec nem tudott volna ellenállni annak a női vonzásnak, aminek más alkalmakkor olyan kevéssé 18 «Szembenézo nő mellképe*. Vörös kréta, kékesszürke papíron. 200 x201 mm. Jelezve jobbra lent a monogrammal. Ltsz.: C. — 1903 — 26. Kat. szám II. 19 Jourdain, Fr. — A d h é m a r, J.: i. m. 98. 20 «No balprofilban». Vörös kréta, kékesszürke papíron. 469 x326 mm. Ltsz.: C.— 1903 - 27. Kat. szám III. 21 D. 261. Kat. szám 128. 22 Vörös kréta, kékesszürke papíron. Jelezve jobbra lent kissé bizonytalan írással. 454 X 331 mm. A drezdai Kupferstich-Kabinett tulajdona. Ltsz. C.-1903 — 28. Kat. szám XI. 23 Mac O r 1 a n, P.: Lautrec le peintre. Paris, 1937. 16. és Adhémar — Bauer — Colin — Doumergue — Dor tu — Julien — Or la ri — P e r r u c h o t — Rheims — Roger — Marx: Toulouse-Lautrec. Paris, 1962. 217. Joyant, M.: Toulouse-Lautrec. Paris, 1926. 297. sz. «femme de maison»-nak mondja. 24 Edmond Lepelletier írja az «Echo de Paris» 1898. szeptember 11. számában : «... son talent curieux, son talent mauvais, le talent d'un être difforme, qui, autour de lui, voit tout en laid, et qui exagère les laideurs de la vie.» 25 Plakat-Ausstellung, Hamburg, 1896. Museum für Kunst und Gewerbe. 55.
