Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
CZOBOR ÁGNES: Jacob de Wit két képéről
az oltarnal» említi a berlini rajzkatalógus. 6 E témameghatározást azonban nem tudjuk magunkévá tenni, minthogy az oltár, amelyen tűz lobog, jellegzetesen pogány áldozati hely és a képen szereplő, antik leplekbe burkolt nőnek nem egy angyal jelenik meg tüzes nyíllal, hanem feje körül több kis puttó lebeg, akik közül az egyik égi sugárzásra mutat fel. A berlini lavírozott tusrajz 7 friss könnyedségével vonja magára a figyelmet. Első látásra megállapítható (ami pedig Witnél nem mindig ilyen könnyű feladat), hogy festményhez készült kompozíciótanulmány. A rajz és a kivitelezett kép között apró eltérések figyelhetők meg, amelyek ugyancsak az előkészítő rajzvázlat jellegét igazolják. A legfontosabb eltérés a rajz és a kép között az, hogy a rajzon az oltár téglalap alakú talapzaton áll, amely teljes egészében a talajon nyugszik, a képen viszont legömbölyített lépcsős talapzata van az oltárnak, és ennek legfelső lépcsőjére ereszkedik féltérddel a nőalak. Nem látható, hogy mire állították ezt a harmadik fokáig ábrázolt lépcsőt, és ezzel a megoldással az alulnézet tökéletes hatását tudja kelteni a festő. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a kép is, mint de Witnek annyi más alkotása, kandalló fölé készült dísznek. Apró eltérések még a vázlat és a kivitelezett kép között az oltár mögötti oszlop, az oltár díszítése és a függöny megoldásában mutatkoznak. Az üde, ezüstösen csillogó képet friss rokokó színekkel festette meg a művész, a függöny élénkpiros, a nő ruhája ezüstfehér és kobaldkék, a három kis puttó leple ahány, annyi színű: rózsaszín, sárga és zöld. A rubensi hagyományokat őrző, de Boucher művészetétől is megihletett bájos puttók Jacob de Wit festményein és rajzain megszámlálhatatlan variációban szerepelnek, mégis van egy képe a művésznek, amelyen három egészen rokon beállításban, gesztusokban és arckifejezésben feltűnően hasonló kisgyermek látható: az 1724-ből jelzett Vanitas-allegóriát ábrázoló festménye. 8 Ennek az analógiának az említésével az «Äldozati oltárnál térdelő nő» körülbelüli datálását — ami Jacob de Witnél nagyon nehéz feladat — is megkísérelhetjük. Az aránylag korai dátumot az 1723-ban festett «Angyali üdvözlet* (R. K. Maagdenhuis, Amsterdam) 9 is megerősíteni látszik. Ez monumentálisabb alakjaival, szigorúbb kompozíciójával emlékeztet a budapesti kép felfogására, meg kell azonban jegyeznünk, hogy itt a hasonlóság nem olyan szembetűnő, mint a Vanitas-kép puttóinál. A Régi Képtár másik Jacob de Wit-képe (15. kép) 10 «Flamand festő, XVIII. század eleje: Antwerpen város allegóriája* megnevezéssel került a leltárba. A budapesti Bizományi Áruház Vállalat 1957. évi 1. sz. aukciókatalógusa (ezen az aukción vásároltuk a képet) a festményt mint XVII. századi flamand festő művét ugyanezen témameghatározással regisztrálta. 11 Ugyanez a mű viszont a budapesti Orvosszövetség 1902-ben rendezett kiállításán mint Jan (sic!) de Wit: «Az aratás dicsőítése* szerepelt, és a Gerhardt gyűjtemény berlini árverésén 1911-ben ugyanevvel a címmel, ugyancsak mint Jan (!) de Wit műve. 12 6 Friedländer, ^M. J. -(Bock, E. - Rosen be r g, E.: Staatliche Museen zu Berlin. Die niederländischen Meister. Berlin, 1930. 321. 7 1.31 x98 mm. Jelezve: J. D. Wit.J Fényképének megküldéséért itt mondok köszönetet a berlini Bodemuseum rajzgyűjteményében dolgozó M. Brosemann-nak. 8 Gravin van Limburg Stirun-Luden gyűjteményében, Olst. Repr.: Staring, A. i. m. 100. tábla. 9 Repr.: S t a r i n g, A.: i. m. 34. tábla. 10 Ltsz. 57.24. Vászon, 155 x 120 cm. 11 Bizományi Áruház Vállalat. 1. sz. Művészeti Aukciója. 1957. szept. Kat. 57. sz. 12 A budapesti Orvosszövetség Mű-Kiállítása a Műcsarnokban. 1902. Kat. 76. sz. ; Catalogue de la vente de la coll. Gustav von Gerhardt. Berlin, Lepke 10. Nov. 1911. 100. sz.
