Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

CZOBOR ÁGNES: Jacob de Wit két képéről

Képünket minden kétséget kizáróan Jacob de Wit festette, a probléma itt is csak az ábrázolás tárgyának a megfejtésében rejlik. Első látásra valóban úgy tűnik, mintha a korábbi katalógusnak lenne igaza, és a festmény, a kompozíció semmiképpen sem ábrázolhatna városallegóriát. Ezt látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy magának Jacob de Witnek ismeretes egy városallegóriát ábrázoló képe, Amszterdam allegóriája 1741-ből,

13 amely egészen más felfogású, mint az itt bemutatott budapesti kép. Egy trónuson ülő allegorikus nőalakot ábrázol fején kagylókból összeállított koronával, aki egyik kezével a város címerére, másik kezével pedig könyvre támaszkodik, mögötte pedig két másik allegorikus nőalak áll. Ezzel szemben a budapesti kép főalakja tájban áll, fején tornyos, bástyás koronával, és kezében egy babérlevéllel megkoszorúzott medaillont tart, amelyre egy bika alakját faragták. Előtte és a médaillon előtt, a mezőgazdaság legkülönbözőbb termékeit hozván, nők és gyermekek hódolnak, hátidról pedig virágkoszorúval és a Witnél oly sokszor előforduló virággal telt lapos kosárral ugyancsak hódoló nők közelednek. A fején tornyos koronát viselő nő alakjával általában Kybelét vagy a Terrát szokták ábrázolni, amelynek Kybelé a megszemélyesítője.

14 így vizsgálván képünket, tárgyát inkább a Termékenység (erre vallana a bika is, amely április hónapjának, átvitt értelemben a megújhodó természetnek, illetőleg a termékenységnek allegorikus alakja)

15 vagy a Mezőgazdaság dicsőítésének tekinthetnők. Van azonban egy momentum, amely amellett szól, hogy ez a komplex allegória mégis talán várossal, talán éppen Antwerpen városával van összefüggésben. Abraham Janssensnek ismeretes egy 1609-ből jelzett képe Scaldis és Antverpia (a Scheide folyó és Antwerpen) ábrázolásával (Antwerpen, Musée des Beaux-Arts),

10 amelyen Antwerpen városát egy egészen hasonló, fején bástyás koronát viselő nő alakja személyesíti meg, akinek Scaldis, a folyó, egy zöldségekből összeállított csokrot nyújt át. Nagyon is elképzelhető, hogy de Wit, aki sok évet töltött Antwerpenben, ismerte Abraham Janssensnek ezt a képét, és ez adta számára az ösztönzést, hogy városallegóriáját ilyen formában ábrázolja

17 Egyébként Abraham Janssens stiláris hatását is érezni véljük Jacob de Wit művészetében és talán éppen a legerősebben ezen az itt tárgyalt budapesti képen. Festményünkön az allegorikus főalaktól jobbra, a kép szélén álló. hódoló nőalak mind arctípusában, mind mozdulatában igen közel áll Abraham Janssens Antverpiájához. Helyes tehát, ha megtartjuk képünk hagyományos

18 tárgymeghatározását: a termékeny mezőgazdaság hódol Antwerpen (vagy más város) előtt, és elébe hozza termékeit. 13 Gemeentelijke Universiteit, Amsterdam. Repr.: Staring, A.: Lm. 53. tábla. 14 R i p a, C: Delia più che novissima iconologia. Padova, 1630. (Ampliata dal Sig. Cav. Gio. Zaratino Castellini Romano.) Libro primo. 102. «...il Boccaccio deserive la Terra una Matróna con una acconciatura in capo d'una corona di Torre, che pereié da Poeti si dice Turrita...» — Az erre vonatkozó többi forrást és ábrázolásokat 1. T e r v a r e n t, G. de: Attributs et symboles dans l'art profane, 1450 — 1600. Genève. 1958.

1. 130. 15 R i p a, C.: i. m. Parte seconda. 468. «...Aprile. Giovane... con la destra mano terra il segno del Toro il quale sarà con bell'artifitio adorno di più forte di viole, e di vari fiori che in detto mese si trovino, e con la sinistra una bella cestella piena di carciofi, baccelli, mandorle fresche, frutti che nel mese di aprile cominciano a venire.» és Térvárén t, G. de: i. m. II. 370. 16 Repr. G e r s o n, H. — K u i 1 e, E. H. ter: Art and Architecture in Belgium, 1600 1800. London, 1960. 36/B tábla. 17 A városnak toronykoronás nővel való megszemélyesítésére Tervarent csak ezt az egyetlen példát említi, viszont felsorol több példát arra, hogy a fején tornyot viselő nőalak tartományt, országot is megszemélyesíthet. Térvárén t, G. de: i. m . I. 130. 18 Feltételezzük, hogy valamikor volt a kép hátán egy felírás, mely utalt a kép tárgyára. Ma már, a kép új vászonra húzása után, semmilyen írás nem látható.