Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
MUSPER, H. TH.: Dirck Baegert «Kálvária»-képe Budapesten
DIRCK BAEGERT «K Á L V Á R T A»-K É P E BUDAPESTEN Az újabb művószottörténetírás azon felismerése, hogy a történeti stílusfogalmak — mint gótika, renaissance, barokk — egyre inkább eltávolítják a kutatást a művészi problémáktól, készítette elő az utat az átmeneti korszakok jelenségeinek tárgyilagos megítélésére. Vannak pl. művészek, akikről nehéz megállapítani, hogy még a gótikához, vagy már a renaissance-hoz tartoznak-e. Ezekhez sorolhatjuk a «Delfti Mester»-t. T A szerző abból az alkalomból foglalkozik vele, hogy figyelme a budapesti Szépművészeti Múzeum egy «Kálvária»-kópére iránytűt (12. kép), amely Czobor Ágnes feltételezése szerint 2 a «Delfti Mester* műve. A kép a szerző véleménye szerint azonban az alsórajnai Weselből származó Dirck Baegert alkotása. Összehasonlításul a Delfti Mesternek attribuait, Londonban levő «Kaivaria» kínálkozik (11. kép). Témáját tekintve kevéssé különbözik a budapestitől. A londoni kép szervesen kapcsolódik a németalföldi hagyományokhoz és környezethez. Bizonyos fokú díszesség, a festői megjelenésű alakok nyugodt magatartása jellemző rá. amely megfelel az ország gazdag lakói polgári életmódjának. A budapesti képen a figurák inkább különállóknak hatnak, mintha fából lennének faragva. A keresztre feszített alakok: Krisztus és a latrok, részleteikben is jelentősen különböznek. A Delfti Mester a bal oldali lator karjait kinyújtotta, a jobb oldalit a kép sarkában csaknem hátoldalról ábrázolta. Krisztus egyenesen függ a kereszten, nyugodt lábtartással. Dirck Baegertnél Krisztus keresztje kiemelkedik, a két latornál a kereszt szárai a vállak alá kerültek (12. kép). A bal oldali lator egyik lábát felhúzza, a jobb oldali pedig térdből előre nyújtja. A Delfti Mester a kereszteket a kép terében magasra helyezi, a középső kereszt valamivel a kb. négyzetes képforma átlóinak metszéspontja fölött áll. A kereszt lábánál balra egy gúnyolódó csoportot pillantunk meg, jobbra Mária Magdolnát. Alattuk az előtér ürességét kitölti egy másik térdelő alak és tőle jobbra két gyermek íjjal. Baegertnél ez lehetetlen volna, mivel a keresztek képeinek mindegyik ismert változatán mélyen a kép alsó részére érnek. János, aki Máriát támogatja, a Delfti Mesternél még egy pillantást vet a megfeszített Krisztusra. Baegertnél ehelyett valóban csak a fájdalmas anyával foglalkozik. A Delfti Mester a fehér lovassal nem tesz mást, csupán a kép jobb alsó részére állítja, párhuzamosan a kép síkjával ; a második lovas lovából jóformán csak a fülek látszanak. Baegert másképpen komponált ; nem tudja megtagadni magát, fenn a létrára egy zsoldost helyez, aki súlyos bárddal sújt le a bal oldali latorra. Krisztus és a lat1 H o o g e w e r f f, G. J.: Do Noord-Nederlandsche Schilderkunst. Gravenhage, Ï (1936) 575 sk. és II. 1937. 388 sk. 2 Czobor Ágnes szóbeli közlése. — P i g 1 e r A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest. 1954. I. 174., II. 149. tábla (Észak-németalföldi festő 1480 körül).
