Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

MUSPER, H. TH.: Dirck Baegert «Kálvária»-képe Budapesten

rok feje a testükhöz viszonyítva túlságosan nagy. Baegertnél az egyik Máriát támogató nő burgundi fejdíszt visel és diagonálisan helyezkedik el a képtérben, míg a bal alsó sarokban egy másik, fekete aranybrokát és karmin ruhájú nőalak egészen az előtérbe került, a többi szereplő pedig a kép közép- és hátterében látható. így olyan fejlődésvonal rajzolódik ki, amely az összetartozó müncheni (10. kép) és nürnbergi

3 táblán egészen világossá vált. A müncheni képen Baegert az átlósan beállított lovassal erőteljes térmélységet ad. A nürnbergi képen a Krisztus körül álló csoportot teljesen aszimmetrikusan a kép jobb sarkának előterébe helyezte. A Delfti Mester viszont a tér mélységét színekkel és tónusokkal, vagyis finom festői eszközökkel éri el. Baegert képén Longinus nem szerepel, helyén egy feltűnően világos ruhájú, sirató alak térdel. A két lovas találkozása Baegert képének legjobb részlete. A szembenéző és a lóhoz viszonyítva túlságosan nagy alak gazdag, világos karmin színű ruhában jelenik meg, a szakállas, mutató mozdulatú férfi pedig vöröseslila és aranybrokát ruhába öltözött. Ez a jelenet a müncheni képen is a legsikerültebb (10. kép). A bal oldali lator mozdulata itt még bonyolultabb, sőt a jobb oldalinak görcsösen előreívelő felső teste olyan magasra emelkedett, hogy feje hátrahanyatlik. A budapesti kép Dirck Baegertnek tulajdonítható, sőt, művészi fejlődésében határozott helyre is illeszthető. Működésének vége felé készülhetett, de a még jelentősebb, nagyszerűbb, sokalakos hátterű, fenyegetően viharos egű müncheni változat előtt, tehát 1490 körül. Lényegesen korábban készült a dortmundi Probsteikirche képének széles keresztformája,* amely az alakok halmozásával a westfaliai festészetre, pl. a Schöppingi Mesterre emlékeztet. Itt a bal oldalon még Veronika is megjelenik a kendővel ós jobbra a kapitány kíséretében több alak, akik közül Józsefet és Nikodemust felirattal is megjelöli a festő. Az egykori német-római birodalom számos országában és tartományában dolgozó művészeknek és műveiknek nagy gazdagsága eddig megakadályozta, hogy minden egyes mű és mestere minden esetben az őt megillető helyre kerüljön. Természetesen más lenne a helyzet, ha szegényebbek lettünk volna. Örvendetes lenne, ha az itt közölt megállapítások hozzájárulnának ahhoz, hogy nemcsak a budapesti «Kaivaria» kerülne újra az érdeklődés előterébe, hanem Dirck Baegertet is többre értékelnénk, mint eddig. H. TTL MUSPER (Stuttgart) 3 S t a n g e, A.: Deutsehe Malerei der Gotik. VI. 106. kép. 'Stange, A.: i. m. 96. kép.