Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve
kezét, széles körben megtaláljuk ugyan, éspedig nemcsak a «birodalmi», 35 hanem a «lovas» típus 36 emlékein is; a derékszögű antithetikus kompozícióban felépített emlékek sorában azonban csak a Maxentius-cirkusz falfestményén ós a töredékes poetoviói domborművön találkozunk a kezét a csikók marján pihentető Epona alakjával. A Szépművészeti Múzeum domborművén látható kéztartás analógiáinak köre, a derékszögű antithetikus kompozíciók esetében, tehát nem terjed túl Itália és Dél-Pannónia területén. A gesztus legjobb megfelelőjét pedig az egyik rómavárosi Epona-szobor szolgáltatja. Hasonlóképp Itália felé mutat egy másik ikonográfiái részlet vizsgálata. Az idézett róma városi és pannóniai emlékeken Epona öléből hiányzik a «lovas»-típus kelet-galliai— Rajna-vidéki, valamint a «birodalmi» típus Rajna- és Alduna-vidéki Epona ábrázolásaira jellemző kosár vagy tál. A rómavárosi falfestményen, illetve szobron a takarmányt vagy gyümölcsnek mintázott eleséget Epona egyszerűen az ölében tartja. A Szépművészeti Múzeum domborművén sem a gabonaszemekkel teli kosarat vagy tálat, sem pedig az istennő ölébe szórt takarmányt nem látjuk. Elvben elképzelhető volna, hogy e jelenleg hiányzó részletet a darab eredeti állapotában esetleg festéssel tüntethették fel, a két csikó benyúló feje azonban szinte teljesen kitölti azt a felületrészt, ahová a kosár vagy a tál kívánkozna. A lóprotómék között legfeljebb annyi hely maradt, hogy — a rómavárosi emlékek példájára — az Epona ölébe szórt takarmányt vagy gyümölcsszerű táplálékot jelezhették. Schleiermacher megfigyelése szerint az ölében kosár vagy tál nélkül takarmányt tartó Epona Itáliára jellemző képtípusa a Rajna-vidék felé egészen Naix-aux-Eorges-ig követhető. 37 Hozzáfűzhetjük ehhez, hogy a dunai tartományok felé pedig jelenleg Poetovio az az utolsó állomás, ahol még ezzel az itáliai eredetű Epona-típussal találkozunk, amely Démétér-Cerestől kölcsönözhette az ölében tartott gabonát. 38 Az aptaati Epona kosarat tart ölében: a gigeni és harletzi domborműveken pedig kosárszerű öblös ruharedőiben nyújtja csikóinak Epona az eleséget. Ugyancsak ez utóbbi megoldás példájaként említhetjük a plovdivi reliefet. A Szépművészeti Múzeum domborművén az istennő és a csikópár egymáshoz való aránya, valamint a csikók nyúlánk teste is figyelemre méltó. A kompozíció alapján emlékünkkel egy csoportba sorolt ábrázolások körén belül maradva, elég csak egy pillantást vetnünk a poetoviói reliefen trónoló istennő vállai fölé magasodó vaskos és a nehézkes keletalpi «muraközi» fajtára emlékeztető csikóra vagy a beihingeni relief nagytestű «mecklenburgi» lovaira, melyek között szinte eltűnik a trónoló istennő alakja, hogy lemérjük azt a jelentős távolságot, amely az azonos kompozíció ellenére is darabunk és az említett két dombormű között fennáll. De ebben a vonatkozásban ugyancsak elütnek a Szépművészeti Múzeum domborművétől a bulgáriai relieftáblák ábrázolásai is: az aptaati domborműnek a helyi klasszicizmus hagyományai szerint mintázott izmos csikópárja, vagy a gigeni és hàrletzi reliefek hasonlóképp nagytestű lovai, végül a plovdivi dombormű aránytalanul zömök csikói. Reliefünk nyúlánk, hosszú nyakú csikóinak legjobb megfelelőit ez 35 A Plovdiv, Óbuda és Schwarzenacker lelőhelyű domborművekre, valamint az ólouges-i szobrocskára hivatkozhatunk. Az utóbbi három emlék irodalmát 1. e dolgozat végén közölt katalógusban. 38 Metz, Mellecey, Bordeaux, Alise-Sainte-Reine (Magnen — Thevenot: 29., 37., 40., 50. táblák) stb. 37 E s p é r a n d i e u: 4650; Sehleiermache r, W.: Studien 133. 38 L. pl. az istennő capuai szobrát, amely még e város praerómai oszkus időszakából való: Heurgon, J.: Recherches sur l'origine et la civilisation de Capoue préromaine. Paris, 1942, I. t. — A berlini múzeum Déméter-Ceres gemmáján, Mythol. Lex. L 1291 sk. ; P u r t w ä n g 1 e r, A.: Die antiken Gemmen.
