Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve
szik. E datálás, a coh. II Gallorum történetével nem támasztható alá. 27 A fogadalmi domborművet felajánló Ailios Paulinos neve sem enged meg Hadrianus, illetve Antoninus Pius uralkodási éveinél korábbi keltezést. Az aptaati, a gigeni és a Szépművészeti Múzeum domborműve mindenesetre a föntebb felsorolt Epona-emlékek legkorábbi darabjainak tekinthető. Mind a három még a II. század folyamán készülhetett. A többi közül a beihingeni domborművet a fülke kagylós lezárása alapján a II. század végére vagy a III. század elejére keltezték. 28 Az Adria lelőhelyű gemma, amennyiben az ábrázolás körül bevésett betűket (insculpsit) P.Ae(l) F() formában oldjukfel, még aII. században, esetlega III. század elején készülhetett. A III. századra tehető a durva kivitelű poetoviói valószínűleg a harletzi töredék is. 29 A plovdivi és lorchi táblákat is erre az évszázadra tették. 30 A Maxentius-cirkusz csupán másolatban fennmaradt falfestményét közelebbről nem tudjuk keltezni. Semmi esetre sem vehető azonban igazoltnak, hogy falfestmény a 2. tetrarchia idejéből származik, minthogy a cirkusznak korábbi részei is voltak. 31 Iuvenalis utalásából az is közismert, hogy Eponának az istállók falára festett képei Rómában már az i. sz. I. század végén sem tartoztak a ritkaságok közé. 32 Ha ilyen korai falfestmények nem is maradtak fenn, mai tudásunk szerint minden amellett szól, hogy ezek, a Rómában eddig egyedül kimutatható birodalmi képtípust, a csikóktól körülvett istennőt mutatták a centrális kompozíció valamelyik változatában. így minden adatunk azt a feltevést látszik igazolni, hogy a «birodalmi tipus» Rómában korábban jelenik meg, mint a keletbalkáni területen, ahol all. század harmincas éveinél korábbi példája eddig még nem került elő. Lássuk ezek után a Szépművészeti Múzeum domborművének köréhez tartozó II—III. századi Epona-emlékek földrajzi megoszlásából adódó tanulságokat. A lelőhelyeket áttekintve azt látjuk, hogy a szóban forgó emlékek Itália és Dél-Pannónia, Moesia inferior és Thracia, Noricum és Germania inferior területén oszlanak meg. Számot vetve mármost azzal, hogy Epona fogadalmi táblái - a Mit liras-vallás votívtábláitól eltérően 33 — általában nem kerültek el messzire a készítő műhelyektől, a Szépművészeti Múzeum domborművének készítési helyét, valamint közvetlen mintaképeit a fennmaradt példányok lelőhelyei alapján vagy Itáliában vagy a Balkán-félsziget keleti régiójában, esetleg a Rajna-vidéken kereshetjük. Még tovább szűkíthetjük ezt a kört, ha nemcsak a képtípus szerkezeti felépítését, hanem egyúttal az ábrázolás egyes részleteit is közelebbről szemügyre veszszük. A Szépművészeti Múzeum domborművén Epona széles kartartással a csikók nyakára teszi két kezét vagy inkább szétnyitott tenyerével mintegy belemarkol az állatok nyakába. A gesztus pontos megfelelőjét még nem ismerjük az Epona-kultusz emlékanyagából, de kétségtelenül legközelebb áll hozzá Epona egyik rómavárosi szobra, 34 ahol az istennő kinyújtott tenyerével a feléje forduló csikók nyakát érinti. A gesztus változatait, amelyeken Epona a csikók fején vagy marján tartja 27 A dedikáló nem volt katonaember. E domborműnek a coh. II. Gallorum emlék anyagához sorolása éppen ezért indokolatlan. (E csapattestről legutóbb G e r o v, B.: Klio. 1959. 196 sk., különösen 208.) 28 S c h 1 e i e r m a c h e r, E.: Studien. 130. 29 S k r a b a r : i. h.; K a z a r o v : i. h. 30 B o t o u e h a r o v a, L.: i. h., és 1. 20/a. jegyzetet. 31 Bure n, A. W. van: AJA 64 (1960) 359. 22 I u v e n. Sat. VIII. 156 — 157 s hozzá: Friedlän d e r, L.: I ). I uni luven a 1 i s, Saturarum libri. IL Leipzig, 1895. 418. 33 D r e x e 1, Fr.: ORLI. Lief. 33.77 L; C u m o n t, Fr.: Die Mysterien des Mithra 3 . Leipzig-Berlin, 1923. 207; Nagy T.: Bud. Rég. XV (1950) 109, stb. 34 R e i n a c h, S.: Epona. 42. old., 72. sz.; és Rép. de la stat. IL 268. 7* 99
