Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
POGÁNYNÉ BALÁS EDITH: Giacinto Gigante és Gonsalvo Carelli négy vízfestményéről
polgárává választották. Carelliről joggal állapítja meg az olasz művészeti irodalom, 19 hogy ő Pittloo és Gigante, a romantikus eredet és az impresszionista cél között áll, az 1840-es évek művészetének jellegzetes képviselője. Huzamosabb időt töltött ugyan külföldön, mégis megőrizte festészetének sajátos posillipói jellegét, annak ellenére, hogy párizsi és londoni tartózkodása folyamán sokféle hatás éri. A versailles-i Galéria és a Palais Royal számára teljesített megbízásokat Párizsban. Massimo d'Azeglion kívül jó barátságban volt Nino Bixióval, Hayezzal, Pompeo Littával és Alexandre Dumas-val. Savoyai Margit királynét tanította rajzolni. Sok műve van Capodimontéban. Múzeumunk « Tájkép a háttérben tóval » c. vízfestményén (73. kép) balra bokrok és magas vékony lombos fácskák láthatók, középen mező és kanyargó út, domboldal. Háttérben az öbölbe balra földnyelv nyúlik be lombozattal és házacskákkal. A hegyvonulat fölött üde, levegős színezésű kék ég szüremlik felhőkkel. Az út kanyarulatánál egy-egy lovas és álló pirosruhás alak élénkíti a képet. « Chiatamone » című vízfestményén (74. kép) jobbra két hatalmas fehér háromemeletes épület, meredek kőfalakkal, néhány fácska. Jobb sarokban elöl boltíves csatornanyílás, középen kétárbocos bárka leengedett vitorlával, a bárka mögött balra nyúló móló, a háttérben lankás dombnyelv. Elöl két csónakban figurák eveznek. Balra a távolban néhány árbocos hajó. Az előtérben keretezésként sötét sziklák. Carelli mindkét akvarellje olyan, hogy hangvételben, atmoszférikus lágyságban, kompozicionális elrendezésben nem nehéz hasonlót Leitch-nél és Barabásnál felfedezni. A táj szemléletébon, a festő feladatának értelmezésében, egy Európa-szerte elterjedő művészi irányzat szolgálatában találkoztak ők hárman is, mint a kor festőmesterei közül sokan —- országhatároktól függetlenül, ha nem is mentesen nemzeti hovatartozásuk jegyeitől, a szülőföld, a haza adottságaitól, bizonyos vérmérsékleti és a tehetség megszabta különbségektől. POGÁNYNÉ BÁLÁS EDITH 19 BoUettino d'Arte 1926 — 26.
