Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
POGÁNYNÉ BALÁS EDITH: Giacinto Gigante és Gonsalvo Carelli négy vízfestményéről
élmény elevenségével közvetíti a jellegzetes tájat, festőnk ezúttal nem eszményesített, átkomponált részletekből állította össze művét. Markó Károly akkortájt egyik levelében is utalt nápolyi utazásaira. Rómából többször ment Nápolyba, s itt mindenképpen érintkeznie kellett az akadémián működő Pittlooval, s annak legközelebbi tanítványaival is. Az 1832—1835 körüli évek Markó művészetében a legüdébb, legfrissebb színezésű, könnyed, derűs fénymegoldások ideje, s a két kép összevetése kompozicionális elrendezésben is közvetlen kapcsolatokra enged következtetni. Szépen írja Somarè Gigántjéről: 13 « állandóan festett és rajzolt, az öblöt festette az esti párában vagy délutáni napsütésben, s a tengert, a vergilhisi folyékony márványt, egy barlang félelmes sötétségét, s valamely folyó szépségét, melyben egy lány fürdik ». Realista s ugyanakkor képzeletszülte Gigante művészete. A Bourbon királyi család, az orosz udvar, s a nápolyi arisztokrácia számára dolgozott, hogy elegendő pénzt keressen nyolc gyermeke eltartására. A nagy család eltartásának gondjában is rokon Markó Károllyal. Sokat utazott, Párizst is meglátogatta, s a szicíliai, nápolyi királyság legszebb vidékeit. Az 1860-ban bekövetkezett politikai fordulat szorongást váltott ki belőle, fenntartással, gyanakvással fogadta az eseményeket, ami azonban később feloldódott benne, amikor Viktor Emánuel megbízta a San Gennaro kápolna megfestésével. Fejlődésére a W. Huber és Pittloo festői nyelvezete mellett a legnagyobb hatással a Posillipon alapított iskola volt, a csoport tagjai közül is főleg Achille Vianelli és Raffaele Carelli. A posillipoi iskola ugyancsak kiváló alakja, Gonsalvo Carelli is kapcsolatba hozható közvetve Markóval — Massimo D'Azeglion keresztül. Gonsalvo Carelli két vízfestménye szintén Delhas István hagyatékaként került a Szépművészeti Múzeum rajzgyűjteményébe. «ïajkcp a háttérben tóval» 14 és «Chiatamone». 15 1818-ban született a Nápoly melletti Arenellában. 1900-ban halt meg. 16 Eleinte apjától, Giuseppe Carellitól tanult rajzolni, majd a Nápolyban tartózkodó angol Leith-től festeni. Ez az angol festő minden valószínűség szerint azonos W. L. Leitchel 17 akivel a mi Barabás Miklósunk utazgatott Itáliában, s aki mellett biztoskezű akvarellista lett. Barabás remek arcképen örökítette meg angol mesterét. Leitch-nek mint pedagógusnak rendkívüli jelentőséget lehet tulajdonítani az á{szellemű természetfestés európai elterjedésében. Az úttörő érdemű angol akvarellisták — Turner, Bonington, Fielding — vívmányaival ismertette meg kortársait, fiatalabb kollégáit, a szabadban észlelhető színek és fények meglátására nevelte tanítványait. Ezért kapcsolatos Gonsalvo Care 11 inéi és Barabás Miklósnál a táj atmoszférájának változatos érzékeltetésében tanúsított készség, az a fajta érzékenység, mely a látvány ábrázolható motívumaiban észreveszi az átvilágított levegő, a színes pára festői értékeit is. Gonsalvo Carellinek jó barátja volt Massimo d'Azeglio, aki 1835 és 1843 között működött, Rómában állított ki ós gyakran megfordult Markó pisai műtermében. 18 Valószínű tehát, hogy a nápolyi festőt és Markot ismeretség köti össze Massimo d'Azeglión keresztül is. Ez a turini államférfi, mint piemonti miniszterelnök Cavour elődje, a Risorgimento egyik kiemelkedő alakja, Manzoni veje. Gonsalvo Carelli is részt vett 1848-ban a milánói szabadságmozgalomban, ezért utóbb a város dísz13 Somarè, E. : i. m. 100. 14 Vízfestmény. 178x368 mm. Ltsz. 1795. la Vízfestmény. 175x239 mm. Jelzése: G. Carelli f. 1835. 1(i De G u b e r n a t i s : Dizionario degli Artisti italiaui. 632. C a 1 1 a r i, L. : i. m. 231. 17 M a c g e o r g e; W. L. Leitch. Landscape Painter. 1884. 54. 18 S z an a T. : Markó Károly ós a tájfestószet. Budapest, 1898. 38.
