Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
POGÁNYNÉ BALÁS EDITH: Giacinto Gigante és Gonsalvo Carelli négy vízfestményéről
nem gyakoroltak hatást Itália művészetére. Ez a következtetés inkább csak a Carstenstől Cornéliusig tartó, sőt Ingrest is magába foglaló irányzatra látszik érvényesnek. 10 Kétségtelen viszont, hogy a korabeli leghaladóbb törekvések, Corot, Bonington, Turner művei ösztönző befolyást gyakoroltak az olasz festőkre. Fritz Novotny például párhuzamot fedez fel Gigante művészete és Karl Blechen alkotásai között. S mivel Blechen pedig Corot-tól is kapott impulzusokat, a nagy francia festő kezdeményezései bizonyos áttételeken keresztül — érvényesültek a nápolyiak tevékenységében is. Corot ngyan 1827 szeptemberében visszatért Párizsba, tehát nem találkozhatott személyesen Blechennel, aki csak ezt követően ment Nápolyba. Corot műveit így csak közvetve ismerhette meg Ca tel ós a Rómában lakó franciák révén. Gigante viszont Nápolyban közvetlenül is érintkezésbe kerülhetett mind Corot-val, mind Blechennel. Bülau 11 összehasonlíthatónak tartja Blechen olajvázlatát « Der Brunnen der Villa Borghese » Corot rajzával « Fák patakkal ». De Blechen és Turner művészetének rokonságára is felfigyelt a szakirodalom, ami maga után vonja Gigante és Turner piktúrájának összehasonlító vizsgálatát is. 1828-ban szerepelt Turner londoni kiállításán a « Vision of Medea », melyet Bülau párhuzamba hozott Blechen «Golf von Speziá»-jával. Mindezek az adatok, utalások, egybevetések arról tanúskodnak, hogy a múlt század elején Itáliában kölcsönhatás mellett fejlődött a tájfestészet. A külföld legtehetségesebbjei is résztvettek a hazai mesterek kibontakozásának elősegítésében, mint ahogyan a gyengébb képességű olaszok is ösztönző ötleteket adtak — otthonos motívumkiválasztásaikkal — a korabeli egyetemes művészettörténet legnevesebbjeinek egy-egy remekműhöz, pályájuk felfelé ívelő szakaszaihoz. Nem túlzás tehát Gigante és egyik-másik nápolyi kortársa munkásságában az akkori Európa nagyjainak törekvéseit elemezgetni, s nincs szükség kalandos feltételezésekre ahhoz, hogy id. Marko Károly vagy akár Barabás Miklós művészete kialakulását a szakma százötven év előtti csúcsteljesítményeinek példájával magyarázzuk. A német Blechen, az angol Turner, a francia Corot, az orosz Scseclrin és a mi Markó Károlyunk, a maga módján egyaránt hozzájárult ennek a meghitt, kellemetes, édes tájképstílusnak az elterjesztéséhez, a mediterrán élmények andalító felidézéséhez, ahhoz, hogy az olasz iskolák meghaladják helyi jelentőségüket, s a XIX. század kivirágzó festészetének éltető forrásává legyenek. Az ábrázolás elevensége, a fény ragyogása, csillogó anyagszerűség jellemzi a PosiUipoi Iskolát, melynek sajátságai legtisztábban Gigante műveiben mutatkoznak meg. Atmoszférikus hatás, plasztikus érzékeltetés érvényesül festményein, a sötét árnyékok emelik ki a formákat. Az irányítása alatt dolgozó tehetségek ügyesen alkalmazták mesterük festői eszközeit. Legkiválóbb tanítványának Gonsalvo Carelli bizonyult, élénk és átlátszó színezésű képein a rajz pontossága még Gigantét is túlszárnyalta. A nápolyi öbölről festett műveit szemlélve felmerül a kérdés, vajon id. Markó Károly festészetének mi volt a szerepe a posillipoi stílus kialakulásában? Mesterünknek a nápolyi öböl előterébe helyezett Bacchus és Ariadnéja 12 1832-es jelzésű, ugyanazt a beállítást mutatja a tájról, mint Gigante azonos motívumú műve, hasonlatos mindkettőjük kópében az atmoszféra finoman lefokozott tónusa is. Ez a kis képecske Markónak Olaszországban készült, legkorábbi művei sorából való, az 10 N o v o t n y. F. : i. m. 174. 11 Bülau, E.: Der englische Einfluss auf die deutsche Landschaftsmalerei im frühen 19. Jh. Diss. Freiburg i. Br., 1955. 12 Péter A. : A Fruchter gyűjtemény. Magyar Művészet 1931. 63.
