Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
JAFFÉ, MICHAEL: Annibale Carracci néhány tájképrajza alakokkal
műről, mint Annibale alkotásáról Michel-Ange Corneille készített rézkarcot Jabach részére. Sir Kari Parker Annibale szerzőségét az utóbbi rajz esetében elfogadja, az előbbit azonban Dr. Heinrich Bodmer attribucióját követve Annibale unokatestvérének, Lodovicónak tulajdonítja. Mivel Lodovicónak egy teljesen hiteles tájképet ábrázoló rajzát sem ismerjük, így semmi sem támasztja alá ezt az attribuciót. Lodovico festményei inkább azt mutatják, hogy a tájkép számára nem volt több, mint háttér, amely hangulatot ébreszt vagy azt hangsúlyozza; a táj tehát semmiképpen sem szerepelt alkotásain abban az értelemben, ahogy Annibalénál, akinek ilyen tárgyú alkotásai nyugalmat, békét árasztó tájképek voltak a szó igazi értelmében. A két említett rajz minden bizonnyal Annibale műve és 1600 táján keletkezhetett. Dr. Parker Bodmer nyomán ismét rossz úton indult, mikor a « Tájkép a Szent Jeromosnak megjelenő angyallal » című rajzzal kapcsolatban mellőzve a hagyományossá vált Annibale attribuciót, azt egy sokkal valószínűtlenebbel cserélte fel és a művet Lodovicónak tulajdonította (68.kép). 19 A rajz eredetileg Lankrink tulajdonában volt, majd a Lawrence-, Woodburn-, Ellesmere-gyűjteményen át került az Ashmolean Muscumba. Az « Idilli tájkép »-ről pedig, melyet az oxfordi múzeum az Oppenheimer árverésen vásárolt 1936-ban, Dr. Parker ezt írja: « valószínűleg, de nem teljes bizonyossággal Lodovico műve » (69. kép). 20 Összevetésre kínálkozik evvel a rajzzal Mr. A. P. Oppé gyűjteményének tájképet fürdőzőkkel ábrázoló rajza. 21 Mindkét rajzot minden bizonnyal Annibale készítette a nyolcvanas évek második felében. A cikkünkben ismertetett Annibale rajzok között ezek tehát a legkorábbiak, míg az AshmoleanMuseumnak a Jabach gyűjteményből származó rajza a legkésőbbi: néhány évvel fiatalabb, mint a három budapesti rajz. Az előbbiek megírása óta eltelt időben nem kevesebb mint három rajzra hívták fel a figyelmemet, amelyek többé-kevésbé hű másolatai a budapesti « Pihenő az egyiptomi menekülés közben » című rajznak, és együttesen tanúskodnak jelentőségéről. Maga dr. Fenyő Iván beszélt nekem egy a Louvre-ban levő gyenge másolatról (ltsz. 7428), amelynek XVIII. századból származó feliratai: « Del Caracio » és « Annibale Carracci», legalábbis további bizonyítékokat szolgáltatnak az eredeti szerzőjére vonatkozóan. Egy másik hasonló rajz, amelyet dr. Fenyő Iván ugyancsak a közelmúltban tanulmányozott, Windsorban van (ltsz. 5729). Ezt a második rajzot R. Wittkower vette jegyzékbe 1952-ben « Rajzok Lodovico modorában » cím alatt (76-os sorszámmal), és a következő megjegyzést fűzte hozzá: « Gyenge rajz; az alakok típusáról ítélve Lcdovico köréhez tartozik. » A winclsori lap, amelyet régebben mint « Carracci iskolájához tartozó »-t tartottak számon, szembetűnő és gyenge másolat, s mérete csaknem pontosan megegyezik az eredetiével. Nagyobb problémát jelent egy Chatsworth-ben levő rajz (ltsz. 459), amellyel kapcsolatban Mr. Mahon és Mr. J. Byam utóbb az én észrevételemet fogadta el (70. kép). 22 13 Parker, K. T.: i. m. 193. sz. ; toll, barna tinta fehér papíron, 195x263 mm. Gyűjtemények: Lankrink (L. 2U9U); Lawrence; Woodburn; Ellesmere. 20 Parker, K. T. : i. m. 192. sz. ; toll, barna tinta fehér papíron, 186x267 mm. Gyűjtemény: Oppenheimer. 21 Mahon, D. : i. m. 236. sz., 79. kép. 22 Devonshire Collections, Chatsworth. No. 459. Toll és barna tinta fehér papíron. 275x417 mm. Lekötelezettje vagyok a Chatswort Alapítvány gondozóinak, hogy engedélyezték a rajz közzétételét; és Mr. Wraggnak, a gyűjtemények őrzőjének, hogy felvilágosításaival támogatott és fényképészt bocsátott rendelkezésemre. A rajzon nincsenek feltüntetve a gyűjtők jegyei, és származásáról semmi bizonyosat nem tudni. Mr. Wraggtól úgy értesültem, hogy Prof. Wittkower megnevezése szerint « Annibale, vagy mühelymásolat az ő művéről ».
