Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
JAFFÉ, MICHAEL: Annibale Carracci néhány tájképrajza alakokkal
nyeit megelőző műveire jellemző. 7 Erről sikerült meggyőznöm Fenyő Ivánt, aki néhány hónappal később, a drezdai Kupferstichkabinettben tett látogatása alkalmával egy újabb rézkarcot talált, amely ugyanerről a kompozícióról készült. A karc bal alsó sarkában « Annibal Carache », a jobb alsó sarkában « Inv. C » olvasható, ez utóbbi feltehetően a Corneille család egy tagjának kezdőbetűje. Ez a mű ismét ellentmond a XVIII. század végi, Garreau féle datálásnak. Semmi kétség afelől, hogy a budapesti rajz a festményhez készült vázlat, mely a kép festésének már előrehaladottabb fázisában jött létre, keletkezésének ideje így szorosan a festményhez kapcsolódik. Éppen ezért tarthatjuk számon ezt a művet, mint nagy jelentőségű ritkaságot Annibalénak, a tájképfestőnek ránkmaradt alkotásai között. A rajz és a festmény között kisebb, de igen jelentős különbségek vannak. A festményen a felhőkbe burkolt hegycsúcs a fa csupasz ágai mögül tűnik elő, a két hajó vitorlája eltűnik a horizontról. Szent József és a Madonna között elmarad a növényzet, s a fa gyökerei az árokparton, a Szent Családtól balra sokkal kidolgozottabbak. A ló nyeregtartója és a lovat vezető ember ruhája is rövidebb; Szent József fejét mélyebbre hajtja, keresztbefont karjára; a Madonna haja kontyba fonott. A tollrajz közeli rokonságot mutat az Ellesmere gyűjtemény « Tájkép fa tövében alvó férfival » című alkotásával, amelynek felirata: « Anibale Carazzi 1595 ». Minden okunk megvan rá, hogy higgyünk ennek az évszámnak. 8 Azonos jellegű vonalkezelés, a fatörzsek és a lombozat ábrázolásának hasonló módja, azonos elvek szerinti szerkesztés figyelhető meg a tájképet fekvő nőalakkal ábrázoló budapesti rajzon, 9 amely szintén Annibale római korszakába, a kilencvenes évek második felének alkotásai közé illeszkedik (61. kép). A klasszikus ideál nagymértékű átérzése iránti elismerésnek foghatjuk fel azt, hogy a művet nyolcvan éve mint Claude Lorrain alkotását közölték. 10 A harmadik budapesti rajz, 11 a « Tájkép kártyázókkal » még közelebb áll az Ellesmere-gyűjtemény 1595-ös rajzához; Annibale talán egy-két évvel korábban készíthette őket, mint az előző kettőt (62. kép). E rajz esetében az attribució kérdése különösen érdekes módon vetődött fel. Nagyon hasonló kompozíciójú rézkarcot készített Grimaldi, aki általában « An. Carac » felirattal jelezte azokat a karcait, melyeknél a rajz szerzőjét biztosan tudta. 12 Ennek a rézkarcnak 13 a jelzésénél Grimaldi azonban eltér szokásos gyakorlatától: Gio. fran c0 Grimaldi Bolognese inv. et fecit (63. kép). Nyilvánvalóan ismerhette a budapesti « Tájkép kártyázókkal » című rajzot, vagy e mű talán éppen az ő tulajdonában volt. A « Libro de Paesi Disegnati da Gio: Fran 00 Grimaldi Bolognese » című kötet, melyet D. Vincenzo Vittoria áhított össze Rómában 1701-ben —- tehát mintegy 21 évvel Grimaldinak ebben a városban bekövetkezett halála után — minden kétséget kizáróan teljesen hiteles. Kettős oldalra kasírozva látható ebben az albumban Grimaldi tollrajza, mely a rézkarc mintájául 7 Jaffé, M.: The Lunettes and After : Bologna, 1962. Burlington Magazine CIV, 1962. 410—419. 8 M a h o n, D. : Mostra dei Carracci : Disegni. Bologna, 1956. (2. kiad. 1963) 241. sz. 113. old; közh T o m o r y, P. A. : The Ellesmere Collection of Old Master Drawings. Leicester, 1954. 64. sz., XV. tábla (recto) és XIII. tábla (verso). 9 Leltári száma 2284. Toll és barna tinta fehér papíron, 259 X 399 mm. Gyűjtemények : Crozat ; Bourange ; Esterházy. 10 Mme Pattiso n, M. : Claude Lorrain, sa vie et ses oeuvres. Paris, 1884. 276. sz., 65. old. 11 Leltári száma 2319. Toll és barna tinta fehér papíron, 270 X 420 mm. Az Esterházygyűjteményből. 12 Lásd Bartsch XIX. 38, 40, 42. ós 43. sz. ; a 4L sz. esetében Grimaldi még datálja is rézkarcát: « 1643. An. Carac ». 18 Bartsch XIX. 110. 46.
