Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GERSZI TERÉZ: Jacques de Gheyn két tanulmánylapja

JACQUES DE GHEYN KÉT TANULMÁNYLAPJA A rajzművészet szerepe és jelentősége az átmeneti stíluskorszakokban általában fokozódik. Ez a jelenség az 1600 körüli évtizedekben — elsősorban északon •— az egyes mesterek oeuvre-j én belüli hangsúlyeltolódásban is megmutatkozott. Kiváló mesterek rajzainak kvalitása gyakran felülmúlja festményeikét és — mint Goltzius, Elsheimer vagy Jacques de Gheyn esetében — művészi egyéniségük rajzaikban jut a legtökéletesebben kifejezésre. Másrészt kísérletezéseik és új művészi eredményeik sokszor teljesebben fejeződtek ki rajzaikban, mint egyéb műveikben. Jacques de Gheynt rajzai nélkül közepes tehetségű művészként értékelnék, rajzművészete alapján pedig a korszak legkiemelkedőbb mesterei között tartják számon. Ez egyrészt rajzainak kvalitásával, másrészt azok stílustörténeti jelentőségével magyarázható. Festészeti és grafikai alkotásai pályájának csak egy-egy szakaszáról tájékoztatnak, rajzai viszont a késő-manierizmustól a pre-rembrandti realizmusig ívelő fejlődésének egészéről adnak áttekintést. Különösen késői lapjai bizonyítják világosan az újjászülető holland realizmus kialakításában játszott fontos szerepét. Alább publikált rajzai is a XVII. század első évtizedeiben kialakuló holland nemzeti művészet fejlődéstörténetéhez szolgálnak adalékul. Az Esterházy-gyűjteményből származó, különféle karakterfejeket ábrázoló tanulmánylap (57. kép) mindeddig az ismeretlen XVII. századi rajzok között volt.

1 Az energikus, gyors tollvonásokkal készült fej tanulmányok zseniális improvizációként hatnak; különféle ötletek ós emlékképek, amelyeket a művész vázlatkönyvében rögzített. Jóllehet a karakterfejek nem modellek után készültek, közvetlenségük és jellemzőerejük tekintetében a természettanulmányokkal vetekszenek. A művész nemcsak az arcvonások jellegzetességeinek ábrázolására törekedett, hanem a jellem, a kedély, a tovatűnő érzés, tehát a belső tulajdonságok és a lelkiállapot érzékeltetésére is. A fejeket spontán, természetes tartásban ábrázolta, és a szemek kifejezésére különösen nagy gondot fordított. A szatírszerú férfi élénk, mohó pillantása vagy az idős, szemben ábrázolt alak átható tekintete elmélyült pszichológiai jellemzésről tanúskodik. A budapesti tanulmánylap közeli analógiája — ikonográfiái és stiláris vonatkozásban egyaránt — a bécsi Albertina egyik, ugyancsak feltehetően vázlatkönyvből származó Jacques de Gheyn rajza (56. kép).

2 A lap felső, jobb sarkában látható karakterfejek közül a két turbános, öreg zsidó ábrázolása Rembrandt és Lievens hasonló jellegű fejtanulmányainak ikonográfiái előzménye. A művészt itt sem első1 << Németalföldi művész a XVII. század elején »: Tanulmánylap fejekkel. Toll, biszter, 100x158 mm. Esterházy (27. 15. Gheyn) gyűjtemény. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 1656. 2 Jacques de Gheyn: Tanulmánylap. Toll, biszter, 171x203 mm. Wien, Albertina, ltsz. 32742. (A küldött fényképeket ezúton is köszönöm Dr. E. Knabnak.)