Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

Pontos képet ad a gyűjtemény további sorsáról, történetéről K. E. Waterhouse 1952-ben megjelent fontos tanulmánya, mely az Angliában őrzött eredeti inventárok közzétételével szilárd alapot ad a kutatásnak.

28 A Hamilton-levéltár anyagának tanúsága szerint Bartolommeo della Nave gyűjteményét a Ridolfi által is említett velencei angol követ (1634—1639), Basil Feilding, a későbbi 2. Earl of Denbigh vásárolta meg Hamilton márki megbízásából 1637-ben I. Károly angol király számára. Minthogy azonban a király a szükséges pénzösszeget ekkor már nem tudta előteremteni, a gyűjtemény Basil Feilding sógorának, az ugyancsak lelkes gyűjtő Hamiltonnak (*j* 1649) tulajdonába került. A polgárháború kitörésekor a képek még Angliában voltak, nem sokkal ezután vásárolta meg őket Lipót Vilmos főherceg, németalföldi helytartó, I. Károly és Arundel gróf mellett a kor harmadik legjelentősebb gyűjtője. A főherceg brüsszeli képtárát ábrázoló 1651-ből szignált galérialátképen (Brüsszel), a velencei gyűjtemény darabjai már Lipót Vilmos tulajdonában szerepelnek. Ha az 1636-ban összeállított velencei képjegyzéket a főherceg gyűjteményének 1659. évi inventárjával összehasonlítjuk, arra a következtetésre jutunk, hogy Bartolommeo della Nave gyűjteményének egésze került Anglián keresztül Lipót Vilmoshoz, majd 1662-ben a főherceg hagyatékával a bécsi császári gyűjteménybe.

29 Jóllehet közelebbi adatok hiányában nem minden egyes tételt tudunk hitelt érdemlően azonosítani, a képek többsége világosan nyomon követhető és felismerhető a bécsi illetve budapesti képtárban.

30 Bartolommeo della Nave képeinek 1636-ban készült leltárában 13 festmény szere pelt határozottan vagy feltételesen Giorgione alkotásaként: valamennyi azonosítható Lipót Vilmos gyűjteményének fennmaradt, vagy legalább egykorú festett, vagy metszetprodukciókról ismert darabjaival. Különös jelentőséget kölcsönöz ennek a XVII. század elejére visszavezethető emlékcsoportnak, hogy Giorgione számos valóban hitelesen dokumentált alkotását foglalta magába, mint pl. az egykorú feliratos « Laura »-t vagy a híres bécsi « Három filozófus »-t. Bartolommeo deUa Nave leltárának meghatározásai XVI. századi velencei hagyományokra vezethetők vissza, a legtöbb esetben helyi adatokon, pontos értesülésekon alapszanak. A képek nagy része feltehetően az első tulajdonos, esetleg a megbízó tulajdonából került Bartolommeo della Navéhez — erre vall legalább is néhány, a képek származására vonatkozó egykorú feljegyzés.

31 A leltár szerzője gyakran az eltérő véleményeket is idézi, a megállapítáI. 336. « Il Signor Vice Conte Basilio Feilding, Inglese, poch'anni sono Ambasciator a Venetia, fece aequisto di molti quadri di questa mano (Veronese) . . . quali cose per le più si videro fra le raccolte délie pitture di Bartolommeo della Nave.» 28 Waterhouse, E. K: Paintings from Venice for 17th Century England. Italian Studies VII. 1952 1. Minthogy 1637 júbusában Hamilton márki említi: «Iiis Majesty lieving seeine the noot of Delanaves collection >> az inventárnak ezt megelőzően kellett készülnie. Alapjául minden bizonnyal egy korábbi, feltehetően még a tulajdonos életében készült, olasz nyelvű leltár szolgált. 29 Az a benyomásunk, hogy a Hamilton-levéltárból közzétett inventár nem teljes. Ugyanis Ridolfi több olyan festményt említ Bartolommeo della Nave tulajdonában, amely a jegyzékben nem szerepel, viszont Lipót Vilmos képtárában megtalálható, s bizonyára a gyűjtemény többi részével került oda (pl. Tiziano: Krisztus ós a házasságtörő nő, Veronese: Ahasver és Eszter stb.). 30 Waterhouse a Bartolommeo della Na ve-gyűjtemény 224 darabjából 69 tételt azonosít a Lipót Vilmos képtár képeivel. Közelebbi vizsgálatok alapján az azonosítható tételek száma legalább 120 — 130-ra tehető. 31 Scamozzi, V. : i. m. 306. említi, hogy Bartolommeo deüa Nave nagyszerű gyűjteményének szobrai egykor Bembo kardinális tulajdonában voltak. Ez lehetett a forrása a képek egy részének, pl. a Tizianoknak is ; erre következtethetünk a leltárnak a Bembo családdal kapcsolatos bejegyzéséből (1.25, 31. szám). Néhány festmény, pl. a Schiavonek. Ridolfi tanúsága szerint (i. m. I. 253) Alessandro Vittoria hagyatékából származtak,