Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

sok óvatosak, mórlegelőek. A Giorgione-képekkel kapcsolatos megjegyzésekkel érdemes kissé behatóbban is foglalkoznunk, már csak azért is, mert ezek a gyűjtemény további története során túlnyomórészt feledésbe mentek. Az eredeti velencei inventár úgy látszik nem került Lipót Vilmos főherceg tulajdonába, az 1659. évi részletes és gondos bécsi jegyzék ennek ismerete nélkül s ettől függetlenül készült, így történhetett, hogy sok minden, ami az 1638 előtti leltárban helyesen és pontosan szerepelt — pl. a San Cassiano-beli oltár darabjai Antonello da Messina nevén —, a főherceg tulajdonában Brüsszelben majd Bécsben eltérő vagy bizonytalan meghatározást nyert. A Bartolommeo della Nave jegyzék Giorgione képei közül az első a 42. számú « A picture with 3 Astronomers and Geometricians in a Landskip who contemplate and measure » minden kétséget kizáróan a bécsi ún. « Három filozófus »-sal azonos: hasonló megjelöléssel szerepelt e híres kép Lipót Vilmos gyűjteményében is(128.sz.). A 43. szám alatt következő, azonos méretű festményben, « Another picture of the history of the Amazons with 5 figures to the full and other figures in a Landskip » a főhercegi képtár 132 sz. tételét, a Theatrum Pictoriumban metszetben is megörökített ún. «Paris születése » kompozíciót ismerhetjük fel.

32 A két képet Marcantonio Michiel 1525-ben Taddeo Contarini házában látta Velencében; együtt s párdarabként szerepelnek Bartolommeo della Na vénái, ugyanúgy Lipót Vilmosnál, majd a bécsi császári gyűjteményben. Párdarabokként örökíti meg őket a bécsi képtár (Stallburg) anyagáról 1735-ben közzétett reprodukció kiadvány, a Prodromus is.

33 Az amazontörténetről, vagy másként a «Paris születése » képről ez az utolsó adatunk: 1735 után, annyi más jelentős alkotással nyomavész a császári gyűjteményből.

34 A szak32 Lipót Vilmos főherceg gyűjteményének inventárját 1. Jahrbuch der Kunstsammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses, 1883. LXXIX. Az 1659-ben készített bécsi leltár alapjául egy korábbi, mindenesetre még a Németalföldön összeállított jegyzék szolgált. Teniers Brüsszelben készült galéria látképein ugyanis a képek lényegében már ugyanazokat a sorszámokat viselik, mint amelyeken az 1659. évi inventárban szerepelnek. A Theatrum Pictorium latin nyelvű kiadása Davidis Teniers Antwerpiensis . . . Theatrum Pictorium. Bruxeüae, 1659. 245 metszetképpel. Az inventár óvatos, gyakran feltételes meghatározásait a metszetkiadvány legtöbbször határozottabb bár kevésbé megbízható mestermegjelöléssel cseréli fel. A nagyobb nyilvánosságra szánt metszeteknél a kor gyakorlata szerint természetesen igyekeztek az « ismeretlen mester » helyett művésznevet, lehetőleg nevezetes művészt, s az ismeretlen ábrázolt helyett konkrét személyt megjelölni. 33 Prodromus oder Vor-Licht des eröffneten Schau- und Wunder-Prachtes aller deren an dem Kaiser!. Hof. . . sich befindlichen Kunst-Schätzen und Kostbarkeiten Wien, 1735 — von Fr. von Stampart und A. de Prennern. Közzétéve Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen des allerhöchst. Kaiserhauses, VII, 1888. 28 táblán igen kicsiny méretekben közli a Stallburgban felállított festmények metszetkópiáit. Storffer Gemaltes Inventarium der Aufstellung der Gemäldegalerie in der Stallburg (három pergamentkötetben, 1720, 1730, 1733). 84 1776-ig a császári képgyűjtemény a Stallburgban volt felállítva, ekkor került át a Belvederébe, s az új felállításban a Lipót Vilmos gyűjteménynek a Storffor-inventárban és a Prodromusban még reprodukált darabjai részben már hiányoztak. Az 1772-ben készített kéziratos inventárban sem találjuk már nyomát a gyűjtemény jelentős részének, s hiányoznak a császári képtár 1783-ban megjelent első nyomtatott Mechel-féle katalógusából is. Úgy látszik tehát 1735 — 1772 között került el Bécsből Lipót Vilmos képtárának számos nevezetes alkotása (köztük több Giorgione, Tizian, Veronese, Tintoretto stb. festmény). Az együk lehetséges, sőt valószínű feltevés, hogy a képek 1770-ben Mária Terézia rendeletére Pozsonyba kerültek avval a szállítmánnyal, melyet a császárnő a palota díszítésére szánt. 1781-ben a helytartói pár elköltözésekor a képek egy része visszakerült Bécsbe, számos darabja azonban Pozsonyban maradt, majd tovább került a budai királyi várba, ahol egészen a XIX. század közepéig őrizték. 1848-ban Kossuth Lajos a kamaraelnöki lakásban talált 25 festményt átadta a Nemzeti Múzeumnak s ezek végül is a budapesti Szépművészeti Múzeumba jutottak. 1856-ban a budai várban hátra-