Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.
Diego Duartéhoz a Veerle-gyűjteménynek csupán két Giorgione-képe került, a továbbiak, feltehetően árverés útján más kézre jutottak. Ridolfi leírásából, illetve Hollar metszeteiből azonban ezeket is ismerjük, s legalább részben, meglevő kompozíciókkal azonosíthatjuk. Különös figyelmet érdemel az a Dávid-kompozíció, amelyet már Vasari a festő feltételezett « Önarckép »-eként írt le Grimani pátriárka tulajdonában Velencében. A RidoFi által is hitelesített mű egy hosszú, hullámos hajú fiatal férfit ábrázolt mellvórtben, párkány mögött, felemelt jobbjában Góliát fejét fogva. 14 A kutatók többsége az azonos beállítású braunschweigi mellképet, mely a metszetkompozíció felső részével egyezik, a Hollar által megörökített festmény töredékének tartja (40. kép). 15 A legújabb röntgenfelvételek, amelyek a férfialak alatt egy Catena-típusú Madonna körvonalait mutatják, igazolni látszanak az alkotás XVI. századi eredetét, nem bizonyítják azonban, hogy a braunschweigi festmény valóban a híres velence—antwerpeni Dávid-kép töredéke, s nem pedig valamely egykorú változat. Bonyolítja a helyzetet, hogy a fejnek egy további, már a XVII. század elején Giorgione « Önarckép »-eként számon tartott variánsa is fennmaradt, a papírra festett, olykor tanulmánynak tekintett budapesti mellkép, amellyel az alábbiakban még közelebbről foglalkozunk. A képtípus jelentőségét mindenesetre növeli, hogy az a Vasari « Vite »-jében közzétett fametszet tanúsága szerint valóban Giorgione vonásait örökítette meg. A « Dávid-önarckép » ábrázolással, fontosságának megfelelően már eddig is sokat foglalkoztak, s rámutattak arra is, hogy Giorgione előszeretettel ábrázolta a DávidGóliát témát. A Hollar által megörökített « Önarckép-Dávid » mellett a hagyomány még két további Giorgione Dávid-festményt utal az önarcképek, arcképek körébe. Ridolfi a Veerle-féle Dávidon kívül említ egy háromalakos kompozíciót Andrea Vendramin tulajdonában, melyen a festő ismét csak önmagát örökítette meg Dávidként egy katona és egy lovag kíséretében. 16 Ez a kompozíció eddig csupán Andrea Vendramin gyűjteményének 1627-ben készült rajzos katalógusából volt ismeretes, fennmaradt azonban két festett változata is (41—42. kép). 17 A nymphenburgi kastély és a prágai nemzeti képtár eddig publikálatlan, a Vendramin rajzzal csaknem pontosan megegyező festménye, 18 a gyermekifjú Dávid, a tollas barettes nemes úr, és 14 V a s a r i, G. : i. in. IV. 91. ; Ridolfi, C. : i. m. I. 10(i. «... il ritratto di se medesimo in un Davide eon lunga capighatura, e corsaletto in dosso, e con la sinistra mano afférra va ne'capegli il capo di Golia». Hollar metszetén «Vero ritratto de Giorgione de Castel franco da luy fatto come lo célébra il libro del Vasari» . . . « W. Hollar fecit ex Collectione Johannis et Jacobi van Veerle, 1650». 1. Parthey, G. : Wenzel Hollar. Berlin, 1853. 309. 1408. sz. 15 Braunschweig, Herzog Anton Ulrich Museum N° 454, olaj, vászon 52x43 cm. 1744-ben a salzdahlumi galéria inventárjában «Giorgione Mannskopf, Kopie», az 1776. évi katalógusban már Giorgione műveként. 1. Müller -Hofstede, C. : Das Selbstbildnis von Giorgione in Braunschweig. Venezia e l'Europa. Venezia, 1956. 252.; M ü 1ler-Hof stede, C. : Untersuchungen über Giorgiones Selbstbildnis in Braunschweig. Mitteilungen des kunsthist. Institutes in Florenz. VIII. 1957. 13. 16 Ridolfi, C. : i. m. I. 101 «... e si ritrasse in forma di Davide con braccia ignude e corsaletto in dosso, che teneva il test one di Golia, haveva da una parte un Cavalière con giuppa e beretta all'antica e dall'altra un Soldato, quai Pittura cadè dopo molto giri in mano del Signor Andrea Vendramino. » 17 B o r e n i u s, T.: Th.9 Picture Gallery of Andrea Vendramin. London, 1923. 3. 18 Schloss Nymphenburg, 141. sz., olaj, vászon 79x105 cm. A müncheni rezidencia 1770. évi inventárjában mint Giorgione 59. sz. 1. Feulner, A. : Katalog der Gemälde im Residenz Museum München und in Schloss Nymphenburg. München, 1924. 37. A XVI. századból származó prágai változaton, melyet E. Safafik fedezett fel a múzeum raktárában (az inventárokban Giorgione műveként szerepelt) a párkányon egykorú TENTORETTO felírás.
