Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században I.

GIORGIONE ÉS GIORGIONIZMUS I. A XVII. SZAZADBAN Giorgione és a giorgionizmus kérdésének páratlanul bő az irodalma. Az egykorú forrásokkal dokumentált, vitathatatlan hitelességű alkotások száma igen kicsiny, ha azonban vizsgálódásunkat a tágabb értelemben vett forrásanyagra, a régi elméleti munkák, életrajzok, topográfiák, útleírások, inventárok Giorgionéra vonatkozó teljes anyagára terjesztjük ki, bőven akadhatunk hasznosítható mozzanatra, a XVI. század velencei festészete és Giorgione munkássága szempontjából kiaknázatlan részletadatra.

1 A XVI. századból mintegy 40 Giorgione-műre vonatkozó tételt ismerünk, a XVII. századból — a kutatás jelenlegi állása mellett —, több mint 250 említést mutathatunk ki. Az adatok számos esetben eredeti Giorgione képtípus nyomára vezethetnek, s mindenesetre fogalmat adnak arról az elképzelésről, melyet a közvetlen és kései utódok Giorgione művészetéről alkottak. Komoly nehézséget jelent azonban a régi feljegyzésekben szereplő művek azonosítása terén az a körülmény, hogy a XVI—XVII. századi elképzelések a nagy velencei festő művészetéről nem egyeznek avval, amelyet a XIX—XX. század stílus kritikája kialakított. Igaz a legutóbbi vizsgálatok során többször is bebizonyosodott (így pl. a velencei « Col tempo » vagy a bécsi « Laura » esetében), hogy a meghatározásban a hagyománynak, a régi forrásnak volt igaza, s nem a kétkedő utódoknak, de a XVII. században, s még Velencében is sok mindent minősítettek Giorgionenak, amiről bizonyos, hogy semmiképpen sem lehetett az ő alkotása (pl. a drezdai « Jákob és Ráhel », a milánói « Mózes megtalálása » stb.).

2 Számot kell vetnünk avval is, hogy ami a mi számunkra félreérthetetlenül Giorgione alkotásának látszik, az régen, még a leghozzáértőbbek előtt is esetleg más mester művének tűnt, hogy csupán egyetlen példát említsünk, a leningrádi « Judit » Raffael művének. A Giorgionéról kialakult újabb nézetek sok esetben természetesen visszahatóan is érvényesülnek. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a régi említéseket valamely ma is ismert giorgioneszk alkotással hozzuk kapcsolatba —pl. az « Adultéra» említéseket a glasgowi képpel —, holott lehetséges, hogy a feljegyzés valamely más Általában a régi feljegyzések, tételek azonosítása, helyes felismerése csak a legnagyobb óvatossággal, gondossággal, mondhatni filológiai alapossággal oldható meg. A szövegek elvi mérlegelésére, értékelésére legtöbbször nincs módunk. Nem állíthatjuk 1 A források felhasználására vonatkozóan 1. J u s t i, L. : Giorgione. Berlin, 1908. 21; Richter, G. M. : Giorgio da Castelfranco. Chicago, 1937., valamint legújabban B a 1 d a s s, L. : Die Tat des Giorgione. Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. LI, 1955. 105. 2 A XVII. századi Giorgione elképzelésekkel kapcsolatban 1. I v a n o f f, N. : Giorgione nel Seieento. Venezia e l'Europa. Venezia, 1956. 303. valamint Richter, G. M.: i. m. kept] vonatkozott.