Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

ENDREI W. GY.—SZILÁGYI J. GY.: Egy ál-Pyrgotelés gemma

EGY ÁL-PYRGOTELES GEMMA A Szépművészeti Múzeum görög—római gyűjteményében őrzött gemma,

1 amelynek képe és gipszöntvénye a 75—76. képen látható, nem ismeretlen a szakirodalomban. G. Lippold gemma-könyvében reprodukálta egy gipsz-öntvényét,

2 s nem tudjuk, hogyan jutott az általa meg nem nevezett magángyűjteményből Magyarországra.

3 A három üvegpaszta rétegből öntött és összeragasztott gemma modern volta nem is vitatható, s nyilvánvaló, hogy a gemma-vésés második reneszánszának, a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig terjedő korszaknak a terméke. Stílusa alapján könnyen kirekeszthető a valódi antik vésett kövek közül, de ebben a — nem túlságosan gyakori —- szerencsés esetben a klasszicista antikhamisító gemmája tárgyi érvek alapján is leleplezhető. Hogy a gemma hamisítványnak készült, nem pedig egyszerűen antik-utánzatnak, azt szignatúrája mutatja. Lippold a szignatúrát nem tudta elolvasni, mert nyilvánvalóan csak az öntvény állt rendelkezésére, amelyen valóban most sem sikerült olvashatóvá tenni a szöveget. Magán a kövön azonban jól olvasható a felirat: TIYPrOTEAH27 (77. kép). Nagy Sándor híres udvari gemma-vésőjének a neve

4 nem először szerepel itt gemma-hamisítványon. A róla szóló tudósítások a reneszánsz kezdete óta izgatták a művészek és az antik-barátok fantáziáját, s Ghiberti óta igyekeztek a fennmaradt antik anyag egyik-másik kiemelkedő darabját neki tulajdonítani. Ezzel az érdeklődéssel éltek vissza a hamisítók, mikor már a XVI., majd gyakrabban a XVIII. századtól a hamis szignatúrával hitelesíteni szándékolt gemmák sorában egyre gyakrabban készítettek Pyrgotelés-feliratos darabokat is.

5 Ezekről kivétel nélkül könnyű volt hamisítvány-voltukat kimutatni, s a szignatúra megjelenése 1 Ltsz. 51. 866; m. : 2,07 cm; sz. : 1,61 cm. Két sárgásvörös és egy köztük levő fehér üvegpaszta rétegből összeragasztva. 2 L i p p o 1 d, G. : Gemmen und Kameen des Altertums und der Neuzeit. Stuttgart, 1922. CXVL tábla, 5. kép ós 184. lap. A képen a szövőszók alsó felén látható rovátka talán az öntvény sérülése. 3

Lippold könyve végén (187. lap) utal arra, hogy a reprodukciókhoz nagy mértékben felhasználta a régebben igen divatos gemmalenyomat-gyűjtemények anyagát, amely azonban Magyarországon hozzáférhetetlen. Bizonyos, hogy valamelyikükben meg lehet találni a Lippold-mű eredetijét, s ez a gemma korábbi sorsáról is felvilágosítást adhat. 4 A róla fennmaradt antik írott forrásokra 1. Bianchi Bandinelli, R. : Archeológia e cultura. Milano—Napoli, 1961. 261. 5 A Pyrgotelés-kép történetének kitűnő vázlata: Bianchi Bandinelli, i. m. 261 — 265 ( = Bull. Ant. Beschav. XXVL 1951. 77 skk.). Vö. még Brunn, H. : Gesch. d. gr. Künstler II. 629 — 630. — K o e h 1 e r, H. K. «Abhandlungen über die geschnittenen Steine mit dem Namen des Künstlers» c. tanulmányában (Gesammelte Schriften, III. S. Petersburg, 1851) felsorolja az akkor ismert Pyrgotelés-szignatúrá

e hamis gemmákat, a fenti példányt azonban nem említi.