Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENDREI W. GY.—SZILÁGYI J. GY.: Egy ál-Pyrgotelés gemma
egy olyan gemmán, amely az antik művészetnek Pyrgotélès koránál három évszázaddal későbbi stílusát tükrözi, már önmagában elég volna a véset megítéléséhez. Ezúttal azonban az ábrázolás egy tárgyi részlete is elárulja az antik ipar-technikák történetében járatlan hamisítót: a szövőszék formája. A szövőszék ókori történetét a fennmaradt régészeti bizonyságok révén elég jól ismerjük. Ezek szerint bizonyosnak tekinthető, hogy az ókorban használt szövőszékek két alaptípusa közül a görögöknél — az ábrázolások alapján legkésőbb az i. e. VII. század végétől • a láncnehezékes szövőszék volt használatban, amelyről jellegzetes agyagsúlyaival mind görög vázakép-ábrázolások, mind leletek révén fogalmat alkothatunk. 6 Igazoltnak tekinthető, hogy a hellenisztikus korban is ez maradt a görög szövőszék jellegzetes típusa. 7 Az ál-Pyrgotelés gemma ezzel szemben az álló (haute— lisse) szövőszéknek egyiptomi eredetű, s a Mediterráneum északi partján csak a római korban elterjedt típusát mutatja (tela recta). Egyiptomban ez a típus természetesen már jóval Nagy Sándor kora előtt is megvolt. 8 A gemma szövőszékének elnagyolt és a technikai részleteket nélkülöző ábrázolásmódja ellenére, néhány eleme mégis megkönnyíti, hogy mind a Pyrgoteléssel egykorú, mind egyáltalán antik keletkezésének lehetőségét kizárjuk. Az egyiptomi újbirodalmi sírok freskóin látható, avagy a római Nerva-forum alább még említendő domborművén ábrázolt tela recta ugyanis széles, vaskos alkotmány; semmiképpen nem hasonlítható a gemma szövőszékének keskeny szövetpálya szövésére alkalmas, törékeny szerkezetéhez. Az ilyen típusok viszont jellemzőek a XIV—XVI. századra. Ebből a korból már számos Arachné-ábrázolásról is ismerjük ezt a gobelin-szövőszéket, de gyakori motívum pl. Pénelopé vagy a Szent Család jelenetein is. Mindez még nem bizonyítana azonban a gemma hamis volta mellett, hiszen az antik szövőszék-ábrázolások ritkasága folytán elképzelhető volna, hogy a típus egy eddig ismeretlen ókori elődjével állunk szemben. A hamisító azonban menthetetlenül elárulja magát azzal, hogy a szék aljára két lábítódeszkát vésett. Ezzel viszont azt is valószínűvé teszi, pusztán tárgyi érvekalapján, hogy a gemma a reneszánsznál is későbbi kor produktuma. A kora-középkorban megjelenő s egyre inkább elterjedt lábítós szövőszék a főfoglalkozásként űzött takácsmesterségnek a férfiak által használt szerszáma volt, míg a női házimunka jellegzetes eszköze a haute-lisse szövőszék maradt. Ez a keskeny haute-lisse kézimunkaszék a XVII—XVIII. században fokozatosan eltűnik, és a lábítós szövőszék egyeduralma megszilárdul. Ettől kezdve a szövőszék fogalma annyira összenőtt a lábítóéval, hogy a vésnök a közérthetőség érdekében anakronisztikus műszaki képzavart követett el: a vertikális síkú szövőszéken ugyanis a lábítóknak nincs keresnivalójuk. A gemmán ábrázolt jelenet értelmezése egyébként, bár Lippold érdekes módon nem utalt rá, vitathatatlan: Athéna és Arachné mitikus párharcának zárójelenetét ábrázolja. A lydiai szövőlány, aki mesterségét az istennőével merte összemérni, a szövőversenyben nem is maradt alul vele szemben. Az istenek esendőségét kigúnyoló 6 Vö. Davidson, G.: Corinth, Results of Excav., vol. XII. Princeton, 1952, cs ehhez Wood, R. C. : AJA LVII. 19511. 292-293. 'Endrei, W. Gy. : Konvencionális szövőgépünk néhány elavult szerkezeti elvének keletkezése. Budapest, 1954. (MTA Kézirattár) 24. lap. Alapvető B 1 ü m n e r, H. : Technologie und Terminologie d. Gewerbe u. Künste bei Griechen und Römern. Leipzig, 1912. 135 skk. 8 Johl, C. IL: Altägyptische Webstühle und Brettchenweberei in Altägypten. Leipzig, 1924.
