Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

CZOBOR ÁGNES: Pietro Novelli il Monrealese budapesti Szentháromság-képe

ábrázol jelenetet. Az egyik a Szt. Benedek kenyeret oszt című nagyméretű kompozíció (eredetileg Monreale, Monastero dei Benedettini, jelenleg a Convitto Guglielmóban), a másik az ugyancsak sokalakos, óriási vászon : Szt. Benedek átadja a kardot III. Sancionak, Castilia királyának (a Palermo melletti S. Martino delle Scale templomban). Ez utóbbi képén, a főjelenet fölött, a képmező felső részén a Szentháromságot festette meg Novelli, amelyről elmondhatjuk, hogy nem egyéb, mint a budapesti Szentháromság képnek a variációja, azzal a különbséggel, hogy ezen Krisztus alakját profilban ábrázolta a művész (72. kép).

11 A budapesti képnek már említett feltűnően szép tájképi részletéhez — mely igen ritka jelenség Novelli művészetében — az első, a monreali Szt. Benedek kenyeret oszt képen találjuk meg az analógiát. A budapesti kép tájrészlete azonban sokkal nagyobb és változatosabb. Nem ismerünk Novelli eddig közölt alkotásai közül egyet sem, amelyen ilyen fontos szerepet kapott volna a táj. Kissé kopár, dombos mezőket ábrázol, itt-ott jellegzetesen déli házacskákkal, a Palermo és Monreale közötti sivár vidéket. A Krisztus és az Atyaisten körül sugárzó erős aranyos dicsfény mint párás aranyköd ér el ezekhez a lankákhoz és bágyadt fénye az alkonyi napfény utolsó csillogásának látszatát kelti. Minthogy a legközelebbi analógiák az 1635-ös évben készültek, a budapesti képnek is körülbelül ebben az időben kellett keletkeznie. Még néhány szót szeretnénk szólni Krisztus és az Atyaisten arctípusáról. Krisztus torzonborz szakállú, lengő hosszú hajú, szúrós tekintetű arca igen gyakori arctípus Novellinél, — annyira, hogy több hasonló arcot mint feltételes önarcképet tart számon a régi és az újabb irodalom. Régi hagyományok alapján önarcképnek tartják a monreali nagyméretű Szt. Benedek kenyeret oszt képen a fa alatt álló lovagot, a palermói Casa Professa Szent remetéket ábrázoló képén a bal oldali, a képből kitekintő fejet, a ragusa-iblai (Chiesa dei Cappuccini) Mária mennybemenetelén az egyik apostol alakját, a palermói képtár egyik férfikópmását és az Oratorio del Rosario di S. Domenico sekrestyéjében lévő arcképet.

12 Szerintünk ezeken kívül sok más alak is erősen emlékeztet az önarcképeknek tartott alakokhoz. Ehhez az arctípushoz áll közel a budapesti Szentháromság-kép Krisztus arca is. Nem gondoljuk, hogy Krisztus alakjában önarcképét akarta volna megfesteni a művész —- ez sehogy sem felelne meg a kor és a spanyol uralom alatt álló Szicília erősen vallásos szellemének—, hanem inkább, hogy ő is azok közé a festők közé tartozott — és ezek éppen a VII. században a leggyakoribbak — akik saját arcukat oly sokat tanulmányozták, hogy abból alakítottak ki egy arctípust, amelyet azután, kisebb-nagyobb változtatásokkal, sokszor megfestettek. A budapesti Szentháromság Atyaistenének hosszú orrú, csontos arcát is többször viszontlátjuk Novelli képein. A sok hasonló, széttárt karú Atyaistenen kívül, hasonlít még a palermói képtárban lévő Mózesre és emlékeztet a Szt. Péter kiszabadításának (Palermo, Pinacoteca) kemény, csontos arcú angyalára is. A mesternév, amelyet a stíluskritika eszközével adtunk festményünknek, lehetővé teszi, hogy a kép történetét is továbbnyomozzuk, és ahhoz is hozzásegít, hogy keletkezési helyét és megrendelőjének személyét is meghatározzuk. Minthogy most már tudjuk, hogy a festményt olasz művész festette, az a körülmény, hogy azt egy Colonna hercegnő vitte magával Spanyolországba, egyszerre nagyon is érthetővé válik. Annál is inkább, mert eddig is tudott volt, hogy Novelli dolgozott a Colonna család számára, erről tanúskodnak azok a Colonna család tagjait ábrázoló arcképek, amelyek a római Galleria Colonnában láthatók. Eddig a festő és a Colonna család kapcsolatát egyedül ezek az arcképek igazolták. Régebben azt 11 A fénykép megküldéséért Gaetano Falzone professzor úrnak itt mondok köszönetet. 12 S t e f a n o, G. di: Pietro Novelli il Monrealese. Palermo, 1940. 71.