Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

PIGLER ANDOR: A festett légy mint talizmán

szeszélyes ötletek inkább, mintsem meggyökeresedett szokás jelentkezései. Ugyanígy meglehetősen fáradságos feladat volna azoknak a pókoknak további társait keresni, amelyek egy-két vallási tárgyú, németalföldi képen feltűnnek, egyelőre kielégítő magyarázat nélkül.

17 Ezekkel a példákkal szemben a légy, a fent megjelölt helyrajzi és időhatárok között, szinte polgárjogot nyert a festészetben. A megszokottá lett járulékos elemnek a mutatkozása, még hozzá túlnyomó részt vallási tárgyú képeken, annál különösebb, mert a légy a tizenötödik és tizenhatodik század embere előtt épp annyira gyűlölt és messze kívánt lakótárs volt, mint manapság, bár szerepét a járványok terjesztésében akkor még nem ismerték pontosan. Horváth András például, az első magyar entomológus, aki külföldi mestereinek, Ulisse Aldrovandi és Johannes Sperling eredményeit felhasználva, azokat némileg tovább is fejlesztve, 1637-ben Wittenbergben adta ki Disputatio Physica de Insectis című értekezését,

18 egyebek között ezt írja: „Est ergo musca insectum importunum inquietum, protervum et obliviosum . . . Musca animal im m und um est, stercore suo tabulata, picturas, vestes, libros, aliaque conspurcans". Nem érdektelen, hogy itt a «karosultak» között mennyire előtérben állnak a festmények. S csakugyan: a mai képrestaurátorok bizonyíthatják, hogy régi képeken mily gj^akran és tömegesen mutatkoznak a legyektől származó foltok és sokszor mennyi türelmes munkát igényel ezeknek a szeplőknek az eltávolítása. A múltban a legyek ellen mágikus eszközökkel, illetve eljárással igyekeztek felvenni a küzdelmet. A távoltartás módját, régebbi előírások alapján, Mizaldo így foglalja össze.

19 «Cum volueris f ugaré muscas a quopiam loco, tit nulla ibi ampli us videatur, fac imaginem muscae in lapide annuli, vel, ut habet codex meus, figura in lamina aeris, cupri, ant stanni muscam, araneam, et serpentem secunda facie Piscium ascendente. Et inter formandum dicas : Haec est imago, quae omnes muscas exterminât in aeternum. Deinde sepelias earn in media domo, vel suspende ad aliquem locum illius. Si habueris adhuc quatuor similes, et in quatuor angulis domus sepeliveris, vel suspenderis, aut inter parietes ita ocultaveris, ut a nullo possint auferri, longe melius erit. Sed haec repositio debet fieri prima facie Tauri ascendente, sic enim nulla musca ingredietur, nec remanebit. Experimentum vidi, inquit Ptolemaeus, in domo Adebari regis sapientissimi et in magia naturali exercitatissimi. In cuius palatio nec musca erat, nec vermis aliquis nocens, aut molestiam adferens. Quod ut explorarem, ait, produxi ibi muscas vivas, quae ilico interierunt. Hactenus ille.» Ami az utasításban első helyen említett gyűrűkövet illeti, könnyű felismerni, hogy ennek ősei azok az ötödik és negyedik századi görög vésett kövek, gemmák voltak, amelyek bizonyos titkos jelentőséggel és rendeltetéssel egy-egy legyet ábrázolnak, felülnézetben, fekvő szárnyakkal.

20 Ugyanígy a Ptolemaeusra hivatkozás is azt bizonyítja, hogy a légy-elhárításnak idézett receptje, lényegét tekintve, az ókorbéJ származott. Ez az utóbbi körülmény hitelt és különös tekintélyt biztosított szá17 Például a « Flémallei mester» Szent családképének másolatán és Herman van der Mast elveszett Keresztvivő Krisztus képén. Vö. Bloch, V. : An Unknown Composition by the Master of Flémalle. The Burlington Magazine CV, 1963. 46 ; Mander, C. van: Het Leven der... Nederlandtsche . . . Schilders. (1617), ed. H. Floerke. München— Leipzig, 1906. I. 324. 18 Vö. Székess y, W. : «Disputatio Physica de Insectis» von Andreas Horváth. Annales Musei Nationalis Hungarici, XXXIII, Pars zoologica. 1940. 1 — 13. 19 M i z a 1 d u s, A : Memorabilium, sive Arcanorum omnis generis, per aphorismos digestorum, centuriae IX. Coloniae, 1574. 67 v. 20 Példák Furtwängler, A. : Die antiken Gemmen. Leipzig—Berlin, 1900. I. IX. tábla, 50; X, 53. Collection de Clercq, VII, R i d d e r, A. de: Les bijoux et les pierres gravées, II

e partie. Paris, 1911. XXVII. tábla, 3354. ö Bulletin 24 129