Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

PIGLER ANDOR: A festett légy mint talizmán

matematikus szerzetes és a német festő esetleg személyes ismeretségének tetszetős gondolata.

13 Nem lehet kétséges továbbá, hogy a « Frankfurti mester» Kettős arcképe (47. kép) — közvetlenül, avagy inkább közvetve —- összefüggésben keletkezett a Hofer család nőtagjának egy-két évtizeddel korábban készült képmásával (43. kép) : itt is, ott is a fehér főkötőn ülő légy ugyanolyan mértékben exponált szerepet játszik. Mint a hullámokon úszkáló palack a tengeráramot, úgy mutatja a parányi motívum bizonyos művészeti összefüggések irányvonalát. Aligha túlzás például az innsbrucki udvari festőnek bizonyos olasz igazodására következtetni a Zsigmond főherceg képmására (46. kép) festett légy helyéből; a későbbi korok szemében megmosolyogni való motívum a nagyhatalmú úr mellére csak azért kerülhetett, mert a művész valamilyen úton-módon tudta és maga igazolására felhozhatta, hogy az olasz közfelfogás a Megváltó mellére festett légyen sem ütközik meg (45. kép). Túl ezeken az összefüggéseken, tovább elemezve a fent közölt listát, két negatív megállapításra és egy feltevésre nyílik alkalom. Mindenekelőtt feltűnő, hogy viszonylag nagy azoknak az ábrázolási típusoknak a száma, amelyekkel kapcsolatban a légy-motívum előfordul. Trónoló Madonnák, félalakos Madonnák, Az angyali üdvözlet, Vir dolorum, női szent és képmások váltakoznak a listán, tehát olyan különböző és zárt ikonográfiái egységek, amelyek tipológiailag nem fűződnek egymáshoz és semmiképpen sem hozhatók közös nevezőre. Így önmagától megdől az az esetleges feltevés, hogy a légy mint szimbólum szerepelne a szóban forgó képeken,

14 mert nem képzelhető el, hogy ugyanaz a szimbódum egyformán értelemszerűen járulhatna ilyen nagyszámú és eltérő jellegű ábrázolási típus mindegyikéhez. Amennyire bizonyos például, hogy Bartolomeo Montagna egyik főművén, a vicenzai Santuario di Monte Bericonak 1500-ban készült Pieta-ján, a sziklalépcsőre, a carteUino közelében leereszkedett lepke abban a környezetben, azzal a képtémával kapcsolatban halál-szimbólum,

15 épp annyira helytelen lenne ezt az értelmet tulajdonítani a légynek Crivelli Szt. Katalin képén (39. kép) és Cima da Conegliano Angyali üdvözletén (48. kép). Ha pedig ez utóbbi kettőn kizárt a szimbolikus értelem, úgy a többi felsorolt légy-ábrázolás esetében is a minimális mértékre csökken egy ilyen intenció valószínűsége. Kiemelést érdemel az a tény, hogy a listába gyűjtött festmények egyike sem a halál ábrázolása. Giovanni Santi Pieta-ján is (45. kép) Krisztus az élet tökéletes szépségében, önerejéből ülve, nyitott szemekkel jelenik meg. A légy tehát nem tartalmi vonatkozásban foglal helyet ezeken az ábrázolásokon, nem táplálékot keres, nem rothadásnak, feloszlásnak a kísérője, s ezek szerint feltétlenül más magyarázatot kíván, mint azok a legyek, amelyek néhány tizenhatodik és tizenhetedik századi képen valóban tárgyi értelemben megokoltak, mert az enyészet utálatosságához, halálfőre, heverő koponyára tapadnak.

16 A két jelenségcsoportot, jóllehet különbözésük még olyan kis jelentőségűnek tűnik is, világosan el kell határolni egymástól. Az imént említett lepke Bartolomeo Montagna egyik művén, vagy a csiga Giovanni Bellini, Carlo Crivelli, Francesco del Cossa egy-egy festményének előterében, 13 Vö. Panofsky, E.: Dürers Kunsttheorie. Berlin, 1915. 23, 44; Arnolds, G.: «Opus quinque dierum». Festsclirift Friedrich Winkler. Berlin, 1959. 187. 14 Ezt már M. Levey is kétségbe vonta. National Gallery Catalogues, The German School. London, 1959. 106. 15 Repr. P u p p i, L. : Bartolomeo Montagna. Venezia, 1962. 100, 102. kép. 16 Az utóbbi esetekre néhány példát (Joos van Cleve, Vecchietta, Guercino) említ Panofsky, E.: Early Netherlandish Painting. Cambridge, Mass., 1953. I. 488 sk. Lásd hozzá az id. Barthel Bruyn Vanitas-csendéletét 1524-ből, Otterlo, Rijksmuseum Kröller—Müller; repr.: Sterling, Ch.: La Nature Morte de l'antiquité à nos jours. Nouv. éd. Paris, 1959. 8. tábla.