Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában
Lexikon egy ugyanilyen jelzésű állatképét említi a dordrechti múzeumban. Ezen kívül még csak egy-két magángyűjteményben levő képéről van tudomásunk. Élénk színezésű, rokokó dekoratív panneaukra emlékeztető képünk, melyen a kőpárkány és az oszloptöredék franciás íze magyarázza meg, hogy miért lehetett a jelzést Oudryra hamisítani, ezek szerint ritka, érdekes és jó kvalitású mester művével egészíti ki holland anyagunkat, melyben a XVIII. század kevés alkotással van képviselve. 1961-ben vétel útján került a Múzeumba egy az előtérben pénzekkel, ötvöstárgyakkal, hitellevelekkel, elszámolásokkal stb., az uzsorás jellemző értéktárgyaival, dúsan megrakott asztalt, a háttérben fent jobbra az ördögökkel viaskodó haldoklót ábrázoló kép,-- melyen jobbra lent, egy elszámolási cédulán : PERRE Ft jelzés látható (51. kép). A kompozíció felépítésével, az előtér nagyobb méretű csendélet elemeivel, a háttéri jelenet kis alakjaival, a Pieter Aertsen által megkezdett hagyományt folytatja. Ugyanennek a kompozíciónak még hét változatát ismerjük,3 ami azt mutatja, hogy moralizáló tartalmánál fogva különösen kedvelt volt. Ezek közül I. Bergström, a holland csendéletfestészetről szóló könyvében közli az 1926-ban bécsi árverésen szerepelt képet, melyen az alakok kisebbek, mint a miénken, és az egyik ördög az előtér szobájából ugrik a másik szobába, továbbá a holland magángyűjteményben levő festményt, melyen ugyancsak kisebbek az alakok, valamint a gothenburgi képnek a haldoklót ábrázoló részletét, és megjegyzi, hogy az általa közölt kompozíciók a XVI. század vége felé Antwerpenben, a Franckenek körében keletkeztek. Az ábrázolás érdekes ikonográfiájáról is kimerítő és igen meggyőző magyarázatot ad. A budapestinél sokkal festőibb, sokkal Franckenesebb alakok szerepelnek a Valenciennes-i Múzeumban levő képen (52. kép) és az 1956-ban svájci mű kereskedelemben volt festményen (50. kéj)) is. Ha a csendéleti részlet az általunk ismert valamennyi példányon körülbelül egyformán kemény, kissé provinciálisán durva is, az alakok különféle megfestése amellett szól, hogy ez a sok azonos kompozíciójéi festmény nem egy kéztől származik. Érdekes, hogy a nyolc kép közül egyedül csak a budapestin van jelzés. A budapesti kép mesterének előadásmódja, különösen a jelenetben, egy fokkal szárazabbnak, rajzosabbnak tűnik, mint a többi példányé. Maga a jelenet is archaizálóbb, kevésbé mozgalmas, úgy hogy azt a feltevést kockáztatjuk meg, hogy talán ez volt az az őskompozíció. amelyikre az összes többi visszamegy. Festőjének azonosítása nem könnyű. Antwerpenben a XVI. században több Perre nevű festő volt a Szt. Lukács céh tagja, 24 a Thieme-Becker Künstlerlexikon is a család számos tagját (köztük több ötvöst) sorolja fel, amelynek legismertebb és legtermékenyebb művésze a Lipcsében dolgozó Johannes van der Perre volt. Minthogy utóbbi nagy, figurális kompozícióit, oltárképeit, portréit általában Johan de Perre. Johann v. der Perre, vagy 22 Ltsz. 61.5 ; fa, 51 X 74,3 cm. A leltárban : Antwerpeni festő, XVII. század eleje. 23 1. Valenciennes, Múzeum (54x85 cm), kat. 1931. 142. sz ; 2. Holland magángyűjteményben (repr. Bergström, I. : Dutch Still-Life Painting in the Seventeenth Century. 224. sz. kép ; 3. 1936-ban a Galerie Sternben volt Düsseldorfban (37,8 x 57 cm), ugyanezt 1937-ben Kölnben Lampertznél mint Hieronymus Francken? művét árverezték el; 4. Groningen, Museum; 5. 1920-ban Gilhofernél Bécsben árverezték el « A Francken kör mestere, a XVI. század végérôl» meghatározással (sokkal kisebb alakokkal) repr. Bergström, I. : i. m. 22/A kép ; 6. C. Faerber tulajdonában Gothenburgban. Részlete repr. Bergström, L : i. m. 22/B kép ; 7. Svájci műkereskedelemben 1956-ban, mint Frans Francken II. (51,5x65,5 cm) gazdagabb jelenettel. 24 Rombouts, Ph. — Lerius, Th. van : De Liggeren . . . der Antwerpsche sint Lucasgilde I. 134, 168, 227, 272.
