Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában
Job., de Perre jelzéssel látta el, nem gondoljuk, hogy festőnk ezzel lenne azonos, annál is kevésbé, mert tudjuk, hogy Johannes van der Perre fiatal korában apjával együtt elhagyta Antwerpent és majdnem kizárólag csak Lipcsében működött. Képünk mestere talán egy másik művésszel, Christian van den Perre-vei azonosítható, akiről csak annyit tudunk, hogy 1571-ben Alba herceg szolgálatában állott, és 1580ban az antwerpeni céh tagja volt. 25 Minthogy azonban egy művét sem ismerjük, stílusáról nem alkothatunk fogalmat, és így azonosításunk csak feltételezésnek minősíthető. A budapesti képen levő Perre szignatúra talán segítségére lesz a kutatóknak egynéhány 1600 körüli névtelen flamand asztali csendélet mesterének megállapításában. Az ugyancsak több példányban fennmaradt, egy változatán Hieronymus Francken jelzést viselő Asztali csendélet, mögötte a falon bagollyal és tükörrel és jobbra fent szélmalom és akasztófa mellett sétáló párral 26 különféle változatai között van olyan, amelynek előadásmódja nincs messze a budapesti képétől, úgy hogy a jövőben talán lehetséges lesz Perre jelzésű festőnknek más művét is megtalálni. Ugyancsak új szerzemény, 1960. évi vétel, egy XVII. századi német (?) festő műveként leltározott szép Zöldségcsendélet. 27 amelyet Adriáén van Utrecht művének tartunk (53. kép). Ez a jelentékeny flamand csendéletfestő eddig csak egy nagyon bizonytalan és jelentéktelen madárképpel volt képviselve a Régi Képtárban. Képünk színezése, hideg, kékeszöld tónusa volt az, ami mesterének meghatározásához vezetett. E. Greindl 28 szinte szignatúrát pótló jellegzetességnek említi Adriáén van Utrecht képeinek szürkés, zöldeskék tónusát. A nehéz, súlyos árnyékok és a retkek, almák, répák kemény, plasztikus kidolgozása ugyancsak jellemző sajátsága Adriáén van Utrecht csendéletfestészetének. Jellemző még a művészre kompozícióinak zsúfoltsága és mozdulatlansága, amelyek szinte ellentétei F. Snyders és J. Fyt mozgalmas, barokkos képfelépítésének. Mindezek a jellegzetességek együtt láthatók a budapesti képen, valamint a mesternek az a jellemző sajátsága is. ahogy azzal igyekszik valamennyire mozgalmassá tenni a csendéletet, hogy az asztalról elől rendetlenül lelógatja a leveleket. Ugyanez figyelhető meg Adriáén van Utrechtnek az oxfordi Ashmolean Museumban levő képén (54. kép), mely többek közt igen jó analógia képünkhöz. Előbbinél sokkal ügyetlenebb, sokkal maradibb, viszont színezésében sokkal üdébb és változatosabb egy másik, néhány évvel ezelőtt vásárolt Asztali csendélet (56. kép), amely ugyancsak a XVII. század első felében készült. 29 Csupasz márvány asztalon, párhuzamos sorokban egymás mellé rakva fonott kosárban gyümölcsöt, Óntálon nagy piros rákot, a középen a második sorban magas fémtálon szőlőt, tányérokon különféle gyümölcsöket ábrázol és az élettelen tárgyak mellé két kis állatot is festett a festője, egy dinnyére kapaszkodó papagájt és a jobbszélen egy kicsi mókust. Bármennyire is egymástól elkülönítve, szinte minden összefüggés nélkül festi is meg a művész egymás mellé a tárgyakat, vigyáz arra, hogy a horizontális elemek 25 R o m b o u t s, Ph. — L e r i u s, Th. van : i. m. J. 272. 26 Repr. Bergström, I. : i. m. 20. kép és Greindl, E. : Les peintres flamands de nature morte au XVII» siècle. Bruxelles, 195(1. 2. kép. — Változatai : 1. Bruxelles, Musées Royaux des Beaux-Arts ; 2. Antwerpen, Múzeum ; '.i. Rotterdam, F. Koenigs gyűjteménye ; 4. Hága, Dr R. T. Mees gvűjteménve. 27 Ltsz. 60.6. Vászon. 74,4x118 cm. 28 Greindl, E. : i. m. 70. 29 Ltsz. 57.14. Vászon, 90,7 X 140 cm.
