Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában

tevésnek pedig, hogy csak az előtér alakjait festtette volna mással, ellentmond az a körülmény, hogy egy-egy képén azonos kézről tanúskodnak az alakok. Dirck van Delen nagyon élénk színezésű, szép kis képével holland gyűjteményünk vonzó darabbal gyarapodott. A XVII. század harmadik negyedében működött, ismeretlen holland festő műveként, Falurészlet címmel szerepel a Régi Képtár 1954. évi katalógusában egy düledező kunyhókat és templomtetőt toronnyal ábrázoló kisméretű festmény (43. kép),

1

'

1 mely szerintünk egy nagyobb, szélesebb kép kivágása. Furcsa, zsúfolt kompozíciója a XVII. századi holland festészetben szokatlan. Részletmivoltával magyarázzuk meglepően «modern» jellegét. A kivágéison, így szinte felnagyítottam még festőibbnek, még merészebbnek tűnik az amúgy is nagyon pasztózus kidolgozás. Ha Wouter Knijff Lipcsében levő,

15 Folyóparti falut ábrázoló, 1044-ből jelzett képéből — mely Hofstede de Groot szerint

16 egyike a mester legkülönállóbb szemléletű, legkevésbé van Goyenes alkotásainak — kivágnók a baloldali, viskókat és szélmalmot ábrázoló, párhuzamos csíkokkal, pasztózusan megfestett részletet, a budapesti kis képhez nagyon hasonló alkotást kapnánk. De ha magát a lipcsei kép egészét hasonlítjuk is össze a budapestivel, akkor is igen sok olyan sajátságot figyelhetünk meg, ami mindkettőn közös : azonos az épületek és az alak egymáshoz való viszonya, igen hasonló a falevelek kissé modorosan elnagyolt megfestése. A Falurészletet ábrázoló budapesti képet Wouter Knijff egyik, a szokványos, erősen van Goyent utánzó alkotásaitól eltérő, a lipcsei kép felfogásához közel álló művéből való kivágásnak tartjuk. Az előbbinél sokkal szárazabb, viszont sokkal jellegzetesebb, a művészre sokkal jellemzőbb. Folyóparti város részletét ábrázoló, eddig publikálatlan képe van még Knijffnak budapesti magángyűjteményben (44. kép).

17 A festményt néhány évvel ezelőtt mint van Goyen művét mutatták be a Múzeumban. A kép valóban magán viseli van Goyen hatását, de a vízben visszatükröződő, bástyákkal, toronnyal, házikóval díszes, komplikált épülettömb, a helyenként könnyednek ható párhuzamos festékcsíkok ellenére kínos aprólékossággal kidolgozott, a fák koronái a modoros foltocskákkal erősen sematikusak és az acélszürke tónus hideg, unalmas összhatást ad a képnek. Mindezek a tulajdonságok kizárják van Goyen szerzőségét, viszont kitűnően illenek Wouter Knijff vízparti épületeket ábrázoló képeire, amelyeken rendszerint a középtérben enyhén diagonálisan sorakoznak a vízben visszatükröződő épületek, és a háttérben a horizontba vesző folyóra nyílik kilátás. Ugyanilyen módszerrel felépített képe a művésznek egy 1045-ből jelzett, ugyancsak folyóparti várost ábrázoló festménye

18 is, amelyik kitűnő analógia képünkhöz (45. kép). A vízben itt is a budapestihez hasonlóan bonyolult épületrészek tükröződnek, és ezeknek megfestésére ugyanúgy jellemző a nehézkességnek és a könnyedségnek a keveréke, amiről az előbbi képpel kapcsolatban beszéltünk. 14 Ltsz. 4203. Vászon, 49x40 cm. P i g 1 e r A. : A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 275. 15 Közölve: Bernt, W. : Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts. München, 1948. II. 455. 16 Thieme — Becker: Künstlerlexikon, XXL 46. 17 Fa, 43,5X65,1 cm. 18 Elárverezve A. Schloss gyűjteményével, Paris, Galerie Charpentier, 1951. XII. 5-én. 31. sz. — Fa, 42x61 cm.