Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában
Jan Asselyn szép képe, Olasz táj a római SS. Giovanni e Paolo apsisával és harangtornyával (48. kép), 19 mely még az Esterházy Képtár anyagával került gyűjteményünkbe, már 1812-ben Jan Asselyn műveként szerepelt a bécsi gyűjtemény leltárában. Azóta sem vonta kétségbe egyetlenegy kutató sem a művel kapcsolatban Asselyn szerzőségét. Nem a szerző személyének kétséges volta az oka annak, hogy e képről szólunk, hanem az a körülmény, hogy a mester a SS. Giovanni e Paolo apsisát és harangtornyát — ugyancsak a Tiberis partjára helyezve — egy másik, jelzett és 1647-es évszámmal is ellátott festményére (a budapesti nincs jelezve) is ráfestette. A kép a schwerini Staatliches Museumban van (47. kép). 20 E nagyobb méretű —• sajnos elég rossz állapotban fennmaradt — schwerini képen a bal előteret is víz foglalja el, jobb oldalt bárka kötött ki, mely elé sok alakot festett a festő, a templom hátrább került a bal középtérbe, arányai ezáltal sokkal elnyújtottabbak, mint a budapestin. A képzeletbeli, illetve máshonnan odahelyezett táj, vagyis a Tiberispart és a dombok, még nagyobb részét foglalják el a képmezőnek a schwerini példányon, mint a miénken. Valóságos és képzeletbeli, illetőleg topográfiailag nem együvé tartozó táj- és épületrészek Összekombinálása igen sokszor előfordul az úgynevezett «olaszos» németalföldi tájfestőknél. Meglepő azonban és okvetlenül helyszíni előkészítő rajzot tételez fel, az a részletező természethűség, amellyel ezek a festők az egyes épületeket vagy romkomplexumokat megfestik, még akkor is, ha maguknál az épületeknél is sokszor keverik a valóságos és képzeletbeli elemet. A SS. Giovanni e Paolo templomot a köréje épült házakkal, melyek fölött emelkedik a campanile, az ívhajlások alatt kanyargó úttal és antik romrészletekkel mindkét említett képén ilyen valósághűen festette meg Asselyn. Pontos, a valóságos topográfiának megfelelő rajzot is készített a templom hátsó nézetéről és környékéről, ez a rajz meg is maradt, a bécsi Albertina őrzi (46. kép). 21 A biszterrel lavírozott finom krétarajz részletező aprólékossággal és mégis festői könnyedséggel örökíti meg az ókeresztény bazilika XVII. századi állapotát s környékét, és, hogy inkább csak topográfiai felvételnek, vagyis festményhez felhasználandó előkészítő rajznak és nem önálló grafikai kompozíciónak készült, az a körülmény is igazolja, hogy a festő alakokat nem szerepeltet e rajzon, csak az ét végén egy-két kis halovány folttal jelzi bárom járókelő figuráját. A rajzon látható templom az épületekkel sokkal hívebben ismétlődik a budapesti képen, mint a schwerinin, ami szerintünk azt igazolja, hogy a budapesti volt az időrendben első. Valószínűbb ugyanis, hogy a művész a második megfogalmazásnál változtat ennyire az arányokon és egyes elemeken, mint akkor, amikor először festi meg képben a rajzon lerögzített épülettömböt. Az itt közzétett schwerini kép és bécsi rajz tehát képünk datálásához is hozzásegít. 1647 az az év, amelyben legkésőbb vagy amely előtt kellett a budapesti Asselyn-képnek elkészülnie. A Múzeum letétraktárának egyik, díszkertben hattyút és pulykát ábrázoló képén (vászon, 123x97 cm; 49. kép) J. B. Oudry f. 1723 jelzés volt olvasható. Az 1962 tavaszán a Szépművészeti Múzeumban rendezett csendélet és állatkép-kiállítás alkalmából a kép tisztításakor eltűnt a fenti jelzés és alatta A. Bűsschop f. 1723 szignatúra jött elő. A kép tehát a dordrechti Abraham Bisschop műve, akiről nagyon keveset tudunk. Wurzbach szerint Cornelis Bisschop legfiatalabb fia, szobadekorációkat és mennyezet képeket, valamint állatképeket festett ; a Thieme-Becker 19 Ltsz. 239. Vászon, 67x80 cm. 20 Kat. 1951, 13. sz., ltsz. 2219. Vászon, 76x 103 cm. 21 Ltsz. 9110.
