Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában
a legerősebben Poelenburgh hatása, amely ezek szerint kétszeresen is eljutott a művészhez, aki Poelenburgh és Carel Cornelisz. de Hooch rokon művészetének a követője. 1958. évi új szerzemény egy palota nyitott előcsarnokát és udvarát ábrázoló kisméretű, igen élénk színezésű kép, 10 mely «Holland festő XVII. szazad» meghatározással került a leltárba (42. kép). A festmény egykor a budapesti Kilényi gyűjteményben, 11 majd báró Hatvány Károly gyűjteményében volt. Ügy gondoljuk, semmi ok sincs arra. hogy ne fogadjuk el az egykori Ernst Múzeum Kilényi gyűjteményt elárverező aukciójának művészmeghatározását és hogy a képet megfosszuk a Dirck van Delen mesternévtől. Ha bizonyos sajátságok, mint például a túlzott szimmetria, a teljesen frontális beállítás, a gazdag barokkos dísztől mentes, egyszerű architektúra, vagy a kockás kőpadló kissé kiszámítottan száraz és pontos megfestése ellentmondani látszanak is az épületek megfestésében oly dús fantáziájú Delen szerzőségének, egyéb, szinte döntőnek mondható elemek és a felfogás- és előadásmód amellett szólnak, hogy a kép Direk van Delen alkotása. A flamand architektúra-festészettől is befolyásolt Delen képei elsősorban abban különböznek a XVII. századi németalföldi architektúra-festők alkotásaitól, hogy alig van olyan műve, amelyen az architektúra, a szemet távolba vivő «perspektiva», már a középtérben vagy a háttérben ne szabad térbe vezetne, amelyben kertet bokrokkal vagy nagyon elnagyoltan festett fákkal látunk. A budapesti képnek már a középterében megjelenik a bokorsövényes kert a virágtartókkal (ehhez igen hasonlót festett Delen. egy 1657-ből jelzett képén, amely egykor londoni magángyűjteményben volt 12 ) és a hátterében az ívnyílásos kapu mögött csak foltokkal jelzett fákat látunk. Ugyanilyen fák láthatók, ugyanilyen ívnyílás mögött Delennek svájci magángyűjteményben levő művén (41. kép), amely egyébként is jó analógia képünkhöz, továbbá a kölni Wallraf-Richartz Museumnak a tékozló fiú hazatérését ábrázoló festményén. 13 A másik döntő stílussajátosság, ami Delen architektúra képeit megkülönbözteti a többi architektúra-festő hasonló képétől, az a mód. ahogyan képeinek elő-, közép-, és hátterét kidolgozza. Míg a holland és flamand architektúra-festők e korban általában majdnem kizárólag csak a vonalperspektívával törődnek, addig Delen a levegőperspektívára specializálja magát. Képeinek középterében megvilágosodnak a színek, festői foltokká — a XVIII. századi veduták macchiettáinak előfutáraivá — válnak az alakok. Ennek a festőién elnagyolt, világosabb színezésű középtérfestésnek egyik jellegzetes példáját éppen a budapesti kép nyújtja. A háttér azután Delennél még inkább levegőbe burkolt, még világosabb és elnagyoltabb. A svájci kép hátterében pici foltocska az úton imbolygó alak, ugyanilyen halvány foltalakok láthatók a kölni kép hátterében és még sok más Delen-képen. A budapesti festményen is az ívhajlás előtt egy ilyen kis férfialak foltja van, mögötte inkább csak sejteni, mint látni lehet a fasort. Sok vita volt már arról, hogy Delen maga festette-e az alakokat a képeibe, vagy más festőket kért fel azok megfestésére. A kérdést nem akarjuk itt eldönteni. Úgy gondoljuk, hogy néhány sokalakos képén kívül — és ezeken valóban kissé merevek és erősen Anthonie Palamadesre emlékeztetnek az alakok —, talán mégis maga festette figuráit. Hogy tudta volna különben oly követezetesen, szinte minden képén elérni, hogy a középtér és a háttér alakjai ilyen foltszerűek legyenek? Annak a fel10 Ltsz. 58.33 ; fa, 38,7x57 cm. 11 Ernst Múzeum Aukciói. Budapest, 1917. nov. 40. sz. 12 Elárverezték Christienél S. Granaat gyűjteményével, 1952. XI. 4-én. 10. sz. 13 Köln, Wallraf-Richartz Museum, ltsz. 1361. Fa, 57x90 cm.
