Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában

néhány változtatást a festő : a nagy talapzat hal oldalához egy kisebb talapzatot állít, arra egy antik portrészobrot helyez és a jobboldalt kinyik) tájban plasztikusabban dolgozza ki a fürdőző nimfák alakjait. A másik képen, amely hágai magángyűjteményben volt (38. kép),

3 a budapesti és müncheni képnek csak a jobb oldalát ismétli a festő és a nagy talapzatra dombormű-díszítést tesz. Ez a hágai kép sokkal részletezőbb, rajzosabb kidolgozáséi, simább, Poelenburghosabb, mint a budapesti. A vízben a sziklán ülő nimfa kis alakja is sokkal kidolgozottabb, mint ugyanez az alak a foltosabb, tónusosabb budapesti képen. Az utóbbinak lazább festésmódjával viszont Cuylenburgh más alkotásain is találkozunk. Ilyen barnás-sárgásba hangolt, tónusos képe például a mesternek az utrechti Centraal-Museum-ban levő, Dianát és Akteont ábrázoló festménye.

6 A Régi Képtár új szerzeményű Cuylenburgh képénél simább, aprólékosabb kidolgozású a művész egy másik, eddig ugyancsak ismeretlen festménye budapesti magángyűjteményben Cimone és Efigénia ábrázolásával (40. kép).

7 Ennek — mely ugyancsak barlangkép — az az érdekessége, hogy ugyanaz a nagy talapzathoz támasztott kis talapzaton álló antik portrészobor és ugyanaz a relief- és oszlopfejtöredék láthatók rajta, mint a Régi Képtár új Diana képének egykor Münchenben volt változatán. Minthogy a motívumok az itt tárgyalt képeken oly sokszor ismétlődnek, úgy gondoljuk, hogy készítési idejük körülbelül azonos lehet. Pontos datálásuk — minthogy Cuylenburgh aránylag rövid működése alatt nem sokat változtatott stílusán és felfogásán — szinte lehetetlennek látszik. Végezetül még annyit szeretnénk az itt szereplő képekkel kapcsolatban megjegyezni, hogy Lilienfeld feltevése, mely szerint Cuylenburgh festészete Carel Cornelisz. de Hooch haarlem-utrechti festő és rézmetsző művészetétől is kapott volna ösztönzéseket,

8 nagyon meggyőzőnek látszik. Poelenburgh idillikus tájain, a porcelán-festés finomságával kidolgozott, élénk színezésű képecskéin, amelyeken vad kék ég elé állított rózsaszínű antik romok között vagy előtt látjuk az alakokat, sohasem látott Cuylenburgh annyi antik szobor- és szarkofágtöredéket, mint amenynyit barlangjaiban lefestett. Annál több ilyen antik töredékkel találkozott a nem sokkal előbb Utrechtben dolgozó Carel Cornelisz. de Hooch képein és rézkarcain, aki itáliai tanulmányútja után egyrészt az antik romokra, másrészt pedig a barlangképekre specializálta magát, s aki ezekkel a motívumaival Cuylenburghon kívül H. Troyent. Dirck Stoopot, Dirck van der Lisset és Dániel Vertangent is megihlette. Flugi van Aspermont

9 még 1899-ben Carel Cornelisz. de Hooch több olyan művéről adott leírást, amely barlangot ábrázol antik töredékekkel és tájra nyílé) kilátással. Többek közt leír egy 1898-ban Valenciennesben volt képet, amelybe A. Bredius szerint Poelenburgh festette az alakokat. Ha pedig ez a helyzet, akkor még inkább megértjük, hogy Abraham van Cuylenburghnál éppen az alakokban nyilvánul meg 3 Fa, 45x42 cm. Elárverezve : P. van Wijk, Hága, 1943. VII. 19. 6. sz. 6 A Régi Képtár 409 leltári számot viselő, fürdőző nimfákat barlangban ábrázoló festménye (fa, 76,5x102 cm), melyen D.V.F.P. jelzés látható (az 1954-es katalógusban Dániel Verfangen?) ugyancsak közel áll Cuylenburgh-hoz. Nem érdektelen talán megemlíteni, hogy ez a kép az Esterházy Képtár 1869. évi, Otto Müller által készített becslési jegyzőkönyvében mint « Abraham van Cuylenburg, Cornelis van Poelenburgh utánzója » szerepel. Valószínűleg ezt a képet említi Wurzbaeh, mikor lexikonjában, Cuylenburgh műveit felsorolva, egy Budapesten levő képet is megnevez. 7 Vászon. 88 X 116 cm. Elárverezve : gr. Almásy — Teleki Ë va műv. int. III. aukcióján, 1940. 118. sz. Jelenleg is budapesti magángyűjteményben. 8 Thie me — Becker: Künstlerlexikon, VIII. 226. 9 Flugi van Aspermont, C.H.C. : Carel Cornelisz. de Hooch. Oud Holland VIII, 1899. 223-227.