Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

VÉGH JÁNOS: A két hervartói oltárszárny festőjének bécsi kapcsolatairól

A KÉT HERVARTÓI OLTÁRSZÁRNY FESTŐJÉNEK BÉCSI KAPCSOLATAIRÓL Hervartóról (Hervartov) származó két tábláké]lünket — egy egykori oltár szárnyait — a közelmúltban tisztította meg a Múzeum restaurátor-műhelye (29. kép).

1 Ennek eredményeként a képek az eddiginél alkalmasabbá váltak a vizsgálatra, így lehetőség nyílt velük kapcsolatban néhány új megfigyelésre is. A szennyréteg eltávolítása után a festmény számos helyén, különösen a kissé kopottabb részeken, még az ón-előrajzolás nyomai is előtűntek. Szerény bepillantást nyerhetünk segítségükkel a középkori művész munkájának korábbi, előkészítő fázisába. Fokozza jelentőségüket, hogy — a kódexeket kivéve — kevés grafikai jellegű alkotás maradt ránk a középkori Magyarország területéről.- Igen érdekesek azok a változások, amelyek a felvázolt és a végleges formák között láthatók. Különösen a kéz, illetőleg a szakáll és a haj vonalainál jól megfigyelhető, mennyivel lendületesebb, merészebb volt mesterünk a rajz terén és mennyivel bátortalanabbá vált, amikor ecsetet vett a kezébe. Főkép]) grafikusi tehetséggel megáldott művész lehetett, akinek a táblaképekhez készített, és a munka befejeztekor — a későgótikus műhelygyakorlatnak megfelelően — eldobott vázlatai, rajzai, meglehet, hogy értékesebbek voltak maguknál a képeknél. Jelenleg csak festőnek ismerjük őt és ebben a minőségben nem tartozik a jelentősek közé. Az objektív néző túlzottnak találja Csánky Miklós véleményét, aki a mestert a « kitűnő színérzék, a tüzes színek bátor egymásmellé csoportosítása » miatt komoly elismerésben részesítette/

5 Valójában az átlagos szintnél feljebb nem emelkedő alkotások ezek, amelyeknek éppen az ad különös érdekességet, hogy bizonyos stílusjegyeik segítségével elég pontosan meghatározható mesterük tanulási helye, az őt ért hatások iránya. A képek helyes együvétartozását ugyanezen Közlemények lapjain találhatta meg az olvasó.

4 Radocsay az oltárszárnyak belső és külső festményeit két külön mester munkáinak tartotta és a belső oldalak női szentjeinek stílusrokonságát a lengyel festészet területén kereste. Jelen tanulmány ennek kiegészítéseként a külső táblák névtelen festőjének ausztriai, közelebbről bécsi tartózkodására hívja fel a figyelmet, műveinek ottani festők alkotásaihoz fűződő stílusrokonsága alapján. A legfontosabb analógia a klosternetdmrgi Stiftsgalerie két képe (27—28. kép). A Szent Bertalant és Flóriánt ábrázoló táblák 54—55. szám alatt szerepelnek Benesch 1 A munkát Pécsi Albertné végezte. '- Csánky M. : Régi magyar szobrászrajzok. Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének 60. évfordulójára. Budapest, 1942. 60 — 63. Fontos szobrász-rajzokat publikált. - D r o b n á, Z. : Die gotische Handzeichnung in Böhmen. Prag, 1956. 159. old., 162—163. kép. A kassai (Kosice) és lőcsei (Levoöa) freskók előrajzolásának grafikus jellegét ismerte fel. 3 Csánky M. : A szepesi és sárosi táblaképfestészet 1460-ig. Budapest, 1938. 34. 4 Radocsay D. : A két hervartói oltárszárny... A Szépművészeti Múzeum Közleményei 4, 1954. 76 — 81.